Komolyan mondom, nem célom az, hogy kötözködjem Gundel Takács Gáborral, s ezzel magam is hozzájáruljak ahhoz, ami ellen ő maga is küzd, a közbeszéd eldurvulásához. S ha immár másodszor szállok vitába vele, az éppen azért van, mert ő egy nagyon sokak által, így általam is tisztelt, keresztényként számontartott közéleti személyiség, akinek a gondolkodása olyan, ma akut kérdésekről, mint a család, a férfi és a nő, komoly befolyást tud kifejteni. Ám mit kezdjünk akkor, ha az a szemléletmód, amelyet ez ügyben képvisel filozófiailag (nem politikáról beszélek!) alapvetően téves logikára épül?
A 24.hu-nak most adott interjújában, amelynek az a meglepő címe, hogy a „Kormány és az egyházak kisajátították a család fogalmát”, azt találta mondani, hogy „Már az olyan alapfogalmakat sem lehet rendesen definiálni, mint az apa, az anya, a férfi vagy a nő, hogy lehet így a családot definiálni?”
Valóban? Ez a logika filozófiailag-ismeretelméletileg azért téves, mert azt sugallja, hogy ha vannak olyan elvont fogalmaink, amelyeket nem lehet „rendesen definiálni”, akkor ez azt jelenti, hogy azoknak a fogalmaknak nincs valóságalapja. Mintha tehát a definíció végérvényes megléte lenne a kritériuma egyes elvont fogalmak valóságtartalmának. S miután a férfi és a nő elvont fogalmak (a valóságban csak Péter van és János, csak Juliska és Teréz), s ezeknek a tartalmát nem lehet véglegesen és mindenki számára egyértelműen meghatározni, logikus, hogy nincs olyan, hogy „férfi” és „nő”.
Ez egy ismeretelméletileg teljesen téves logika. Hiszen, ha a meghatározás végérvényes megléte döntene arról, hogy a valóság magyarázatának elvont fogalmai helytállóak-e; akkor a valóságról semmit sem lehetne mondani. Ha például nem tudjuk meghatározni szabatosan, hogy mi az, hogy lélek, akkor nincs lélek? Sajnálatos módon, Gundel Takács Gábor ezzel az újszerűnek tűnő mondatával semmi újat nem mondott. Ugyanis nincs egyetlen egy olyan elvont valóságértelmezési fogalmunk sem, amelynek a végső és egyértelmű meghatározása a rendelkezésünkre állna. Ki kell próbálni. Tegyünk fel kérdéseket alapvető fogalmainkról. Itt is igaz Augustinus örökérvényű mondása az időről: „”Hogy mi az idő? Ha nem kérdezik, tudom. Ha kérdezik, nem tudom.”
Amiből nem az következik, hogy csak azért, mert nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mi az idő, az idő fogalmának nincs valóságos, az embertől független alapja. Ez egy teljesen téves logika, amelynek a végső elvi alapja az a régtől fogva ismert szubjektív idealista nézet, miszerint objektív valóság nincs, csak képzetek vannak. De ez hosszú történet. Menjünk vissza Platónig?
Ezzel szemben az az igazság, hogy a valóság az embertől függetlenül létezik, amit a zsidó-keresztény hagyomány úgy mond el, hogy az a valami, amit valóságnak hívunk, ideértve az embert is, Isten teremtménye.
Egészen elképesztő Gundel Takács véleménye, miszerint az egyház kisajátította a férfi, a nő, a család fogalmát. Talán pont fordítva, az egyház tiszteli a valóságot, s nem gondolja azt, hogy elvont fogalmaink ilyen-olyan értelmezése az emberi képzetek önkényének játékszere lehet, s mintha bizony az ember teremtené meg azt, ami az emberi akaratot megelőzően már eleve létezik. Ha tehát az a kérdés, hogy mi a férfi és mi a nő, akkor erre az a válasz, hogy ez a két fogalom az ember Istentől rendelt, fizikailag, a természetben adott formáit jelöli, amelyek az alapfeltételei az emberi életnek. Akárhogyan is, nincs olyan férfi-nő értelmezés, amely fel tudná számolni azt az embertől független tényt, hogy új élet születéséhez az embernek két olyan különböző formája kell, amelyeket hagyományosan férfinak és nőnek nevezünk. Két férfitól vagy két nőtől nem fog gyerek születni.Az egyház nem sajátította ki a férfi és a nő fogalmát, ellenkezőleg tiszteli az Isten által teremtett valóságot. Ezt csak azok hiszik, akik szerint a valóság emberi képzetek összessége. Ha ez a nézet eluralkodik, akkor ez viszont azt jelenti, hogy a valóságról semmit sem lehet mondani, a zsidó-keresztény hagyomány alapfogalmai immár nem alkalmasak a valóság magyarázatára. Ez a nyugati civilizáció vége. Marad az öngyilkos semmi, aztán lehet azon rugózni, hogy mi a férfi és mi a nő.
Köntös László, megvanirva.hu
Hunhir.info
