Az 1956-os forradalom kitörése előtt két nappal a Szabad Nép az alábbi vezércikket tette közzé a “demokratikus közvéleményről”.

Szabad Nép vezércikk, 1956. október 21. (részlet)

A júliusi KV-ülés óta meggyorsult a demokrácia fejlődése hazánkban. Ezt jelzi a párt- és minisztertanácsi határozatok és gyakorlati intézkedések hosszú sora is, melyet minden újságolvasó ismer. És még inkább jelzi népünk rendkívül pozitív válasza a szocialista demokrácia fejlesztésének jelszavára a tömegek kezdeményezésének sokoldalú felélénkülése, a termelési tervek teljesítése, különösen az ipari termelés emelkedése és nem utolsósorban az a hatalmas, országos méretű vita, amely különböző társadalmi szövetségekben, szakszervezetekben, egyetemeken és a sajtóban birkózik hazánk demokratikus fejlődésének legkülönbözőbb kérdéseivel.

Ezekben a vitákban akad helytelen — de több a helyes, előrevivő, termékeny gondolat. A legnagyobb hiba volna az új gondolatok forrongásából csak a hibákat és a túlzásokat kihallani.

Az elmúlt évek meg kell hogy tanítsanak arra, hogy a népi demokráciát nem a vitáktól, hanem a csendtől kell félteni. A fülünk elszokott a demokrácia élesebb hangjától, de ha a lényegre figyelünk, akkor meg kell hallanunk, hogy a szélesedő vitákat nemcsak bátorság és szókimondó őszinteség jellemzi (s ez sem mellékes), hanem döntően az, hogy a vita minden élessége mellett általában a népi demokratikus rendszer keretein belül marad, s hogy a vezérszólamot a kommunisták viszik.

Kialakult Magyarországon egy olyan demokratikus közvélemény, amely napirendre tűz problémákat, vitázik, helyes vagy helytelen eredményekre jut, de állást foglal — és komoly felelősségtudattal teszi ezt. Vannak, akik azt kifogásolják, hogy a viták „ellenzéki élt’’ kapnak. Igaz, gyakran csendül ki belőlük az elégedetlenség hangja. De mi ellen irányul ez az „ellenzékiség? Vajon a rendszer, a népi demokrácia ellen? Nem: legtöbbször a kérdések megoldatlansága, vagy helytelen megoldása ellen.

Hunhír.info