Nehéz időket élt át gróf Tisza István volt miniszterelnök 103 éve ezekben a napokban. 1918. október 16-án követték el ellene a harmadik merényletet, Lékai János, a Galilei Kör és Korvin Ottó antimilitarista mozgalmának tagja próbálta agyonlőni.
Az akkori merényletről így ír a Pesti Hírlap 1918. október 17-ei száma.
Szerdán délután a képviselőház ülése után egy exaltált fiatalember merényletet kísérelt meg gróf Tisza István ellen, amely nem sikerült. Tisza az országház 4. számú kapuján távozott a feleségével és lenn autóra szálltak. Alig hogy elindult a gépkocsi, arra lettek figyelmessé, hogy a sofför hirtelen leugrott, rárontott egy nyurga, szőke fiatalemberre és kiütött valamit a kezéből. Odasietett egy palotaőr is. Kiderült, hogy a fiatalember revolvermerényletet akart elkövetni Tisza István ellen, de szándékát gyorsan észrevette és hamaros beavatkozással meghiúsította a sofför.
A merénylőt felkísérték a palotaőrség szobájába, ahová követte őket Tisza is, aki igy szólt merénylőjéhez: — Édes fiam, miért tetted ezt? Hiszen én már csak egyszerű képviselő vagyok. — Ön irányítja, ön befolyásolja most is az eseményeket — felelte a merénylő. — Ön miatt nem volt eddig béke és ön akadályozza meg, hogy béke legyen. Átgondoltam a tervemet és elhatároztam, hogy feláldozom magamat. Nem lehet, hogy az emberek milliói elvérezzenek, tönkre menjenek.
A detektívek a főkapitányságra vitték a merénylőt, aki a kihallgatása során ezeket vallotta:
— Lékai Leitner Jánosnak hívnak, huszonhárom éves vagyok. Atyám Leitner Lipót vaskereskedöügynök, két testvérem van: Mária és Mihály, aki egyetemi hallgató. Négyszobás lakásban lakunk. Kereskedelmi iskolát végeztem. Több izben voltam sulyos beteg, egyszer meg is operáltak. A háború előtt egy évig voltam Svájcban szanatóriumban. A háború elején hazajöttem, de nem vállaltam állást, hanem tanultam. Az első pótsorozáson bevettek katonának, azonban, miután megfordultam néhány hadikórházban, kiszuperáltak. Ekkor előbb az Athenaeumnál, majd az Állat- és Takarmányforgalmi részvénytársaságnál vállaltam állást.
— Visszaemlékeztem arra, hogy a Mária Valéria-kórházban naponta átlag négy embert vittek ki a temetőbe. Itt láttam a katonák elkeseredését. Az orosz forradalom aztán megérlelte bennem az eszmét, hogy én is cselekvőleg veszek részt a béke munkájában. Mint az Atheneum tisztviselője, jártam Udinében és ott tárult csak igazán elém a háború pusztítása. Mindjobban beláttam, hogy nem lehet ebben az országban semmit sem csinálni a béke érdekében az imperialisták miatt. Az én életem ugy sem élet már, gondoltam, feláldozom majd magamét én a béke érdekében.
— Ma reggel nem mentem hivatalba. Kilenc óra tájban fölsiettem a Hét cimü laphoz, ahol jól ismernek és ahol adtak nekem jegyet a képviselőház hírlapírói karzatára. Tizenegy óra tájban már ott, voltam a képviselőházban és megpróbáltam bekerülni az újságírói karzatra, de nem lehatott, mert már nem volt hely. Emiatt kénytelen voltam künn őgyelegni a folyosón azzal az elhatározással, hogy akár ott is leszámolok Tiszával, ha elibém kerül. De hát hiába vártam az alkalomra. Tisza csak nem mutatkozott. Igy aztán lementem az utcára, hogy majd ott várom be.
— A revolvert tegnap vásároltam a keleti pályaudvaron az aznap kapott fizetésemből. Száznyolcvanegy koronát fizettem érte.
— Foglalkozom irodalommal is. írtam egy regényt, a cime Uj szüzek hajnala. Elvittem Osváth Ernőhöz, hogy bírálja meg a Nyugat számára.
A kihallgatás után letartóztatták a merénylőt. Időközben házkutatást tartottak a lakásán, de csupán csak szocialista müveket találtak.
Hunhír.info
