A nyolcvanas évek egyikének tavaszán New Yorkban, a Püski Könyvesboltban találkoztam először Püski Sándor bácsival és feleségével, Ilus nénivel. Kedves kollégám B.L. ajánlásával mentem hozzájuk, ami akkortájt mindegyikünk számára lényeges volt: vendéglátónak és vendégnek egyaránt. A bolt hátsó traktusába vezettek a szerényen berendezett magyar szobába, ahol üdítő és a Második Sugárúton a szomszédságban fellelhető majdnem magyar cukrászdából hozott pozsonyi kifli mellett csevegtünk – cseveghettünk 2, az akkori igazán nem derűs magyarországi helyzetről.
Sándor bácsi vigasszal teli akkor mesélt nekem először Pozsgay Imréről mint „egy igazi magyar gondolkodású emberről”, aki majd kövessem csak az útját, még sok borsot fog törni a kommunisták orra alá, hiszen ő már régen leszámolt az ortodox eszmékkel. Ugyanazon a széken ült éppen, ahol én, a magyar, de külföldi ösztöndíjat pályázott és nyert „postdoc”, és amit mesélt, az bizony nagyon érdekfeszítő volt számomra. (Majd egyszer ezt külön megírom Pozsgayról és az egyik amerikai szenátorról).
Ami még jelentősebb volt számomra, hogy az 1943-as szárszói találkozó történetét mesélte el Sándor bácsi, amit ő szervezett a Soli Deo Gloria Szövetséggel közösen, az ún. Magyar Élet Tábort, ami a német uralom alatt igen csak bátor cselekedet volt akkortájt. Az előadások és a vita tárgya ugyanis nem más, mint a magyar föld, a gazdasági élet, a magyar kultúra és a német uralom utáni magyar politika megoldásra váró kérdései voltak. Hatszáz résztvevő között a népi írók voltak a nemzeti összefogás lehetőségének vezérszónokai.
Erdei Ferenc és Németh László jelenlétében már akkor a szocializmus és a kapitalizmus lehetséges változatait „dobták fel”, de inkább egy harmadikutas politikával rokonszenveztek a legtöbben a résztvevők. Nem lett belőle semmi. Tudjuk jól.
Aztán jött 1993-ban is egy szárszói találkozó. Az ötvenéves jubileum. Kaptam meghívót, de elmenni NEM MERTEM! (Még csak 4 év telt el 1989 óta…) A kitűzött cél, az igazi rendszerváltás, vagyis annak helyreigazítására irányuló közös elhatározás deklarálása, egyéb – mint tudjuk milyen – okok miatt, ismét nem születhetett meg semmi. A szárszói modell ismét hamvába hullt, mert a hatalmon lévő érdekcsoportoknak nem tetszett a mondanivaló. Ismét nem tetszett.
És most is van sok- és másfajta szárszói és egyéb találkozó, összejövetel, megbeszélés, csak nincs közös elhatározás, mert ismét vannak érdekcsoportok, akiknek nem tetszik sok minden.
Gundy Sarolta – Hunhír.info
