Április 11-e a napja annak, hogy Hajós Alfréd olimpiai bajnok lett Athénban. Akkoriban (1896-ot írunk) az olimpia még nem volt nagy csinnadrattával felvezetett, őrült esemény ez a játék sokkal inkább néhány megszállott sportember vetélkedése volt.
Képzeljük csak el a máskor kellemes vízű tengert 13 fokosan! Az embernek ilyenkor inkább volna kedve úzóznia (úzó – ánizzsal és egyéb fűszerekkel ízesített, Görögországban szokásos égetett szesz) a parti kocsmában, semmint vízbe ugrania és kékre-zöldre fagyoskodni a hideg tengerben. Hajósék azonban mit sem törődve a hideggel, vízbe ugrottak… És ekkor, 1896 április 11-én, a magyarok sportembere megnyerte mind a 100 m-es (1:22,2) – vízből indulva –, mind pedig az 1200 m-es (18:22,1) – hajóról a partra úszva – gyorsúszószámot.
Imigyen ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét, amiért nem aranyérmét kapott, ugyanis akkor még ezüstérem járt a győzteseknek. Sikeréért a sajtótól megkapta a Magyar Delfin nevet. Mindez az első a modern nyári olimpián történt, azt követően, hogy bő ezer évvel korábban I. Theodosius római császár 393-ban betiltotta az ókori olimpiai játékokat a kereszténység pogányság elleni harcának nevében.
Az athéni olimpiát tulajdonképpen a lelkes szervezők s a még náluk lelkesebb versenyzőkön kívűl igazán senki sem vette komolyan – mégis megteremtették az azóta is négyévenként megrendezendő olimpiai játékokat, melynek szabályrendszere azóta sokat szigorodott.
Legyünk rá büszkék, hogy az úszás a mi számunk lett, s bizony még ma is a miénk, gondoljunk csak (például) Egerszegi Krisztinára vagy éppen Hosszú Katinkára. Hajós Alfrédről csak (?) annyit még, hogy ő tulajdonképpen építész volt, de nem ám sportállásban!
Sok-sok fizikailag is maradandó művet hagyott maga után, ilyen például a nevét viselő margitszigeti sportuszoda, a római katolikus gimnázium Lőcsén, és az egykor sokkal szebb napokat látott, elegáns debreceni Aranybika Szálló. Sportérmei között ott van az 1924. évi nyári olimpiai játékok művészeti versenyében a stadiontervével szerzett ezüstérme – igaz, aranyérmet nem adtak ki. Sportolóként úszott, atletizált, közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. Fizikai felkészültségének elismeréseként játékosként balösszekötőként alkalmazták képességeit.
1897. május 9-én az első nyilvános edzőmérkőzésen játszott labdarúgó-mérkőzésen a Budapesti Torna Club (BTC) csapatában. A BTC-ben 1898–1904 között rúgta a labdát: 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
(Archív)