Mindenki siet, valami nagyon fontosat még el kell intéznie, még vásárolni, még az asztalra valóért szaladgálunk.

Nézem az FB-t. Olyan különösen érintenek a bejegyzések, főleg ezekben a napokban így húsvét előtt. Sokkal jobban polarizálódnak a vélemények, mint máskor. Konokok és nagyok és jelöltek és ágaskodók, hangosak és szerényebbek, vagy éppen túl szerények. Az utcán is ezt látom, sőt az emberek napi viszonyában is.

Vannak könnyedek, közömbösek, néha szemet szúr egy-egy nem a várakozáshoz méltó bejegyzés, és vannak felemelő, emlékeztető képek, gondolatok, sajátok, és másoktól idézettek. Jó lenne idekerekíteni valami mélyet, ami megrendítő is, de azért valahogy a távolba is mutat, és reménnyel tölti el az embert.

„Ecce Homo!” mondta Pilátus a Megalázottnak és „Ecce homines” – mondom magam, hiszen annyian, annyifélék vagyunk.

Tiszta, átlátható, csak viszonylagosan bűntelen – hiszen ez mindíg relatív dolog –, de bűnre és gazemberségre ítélt tekintetek, a másik érzéseit semmibe vevők. A keresztényeket csúfolókat, gyalázókat látom a feltűnni akarókban, mintha ebben telne kedvük… Még a betegségből kigyógyultan is.

Pilátus a lázadástól félve küldte a halálba a Megváltót.

Lázadástól félve, a bonyolult és veszélyes ügyekben inkább magunk is könnyen ítélkezünk, és beállunk Pilátus mellé. Ő mosta kezeit. Sokszor magunk is csak mossuk kezeinket…

A Talmudban, ahol Jézus neve szerepel, vajon Pilátusról és a rómaiakról miért nincs semmiféle bejegyzés? Sokszor a történelem is elhallgatja mind a mai napig a mindenféle Pilátusokat. Érdekes.

De magunk talán gondoljunk a mára is és messzebb is! Talán azon is érdemes elgondolkozni, hogy nem minden egyes esetben és nem mindenki miatt kellene mosni a kezünket…

Tisztább és világosabb lenne sok minden, egy ÚJ SZÖVETSÉGBEN.

Gundy Sarolta – Hunhír.info