A Néprajzi Múzeum alapítása 1872. március 5-ére nyúlik vissza, amikor Xántus Jánost kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Etnográfiai Osztályának őrévé. Ez az akkori szóhasználat szerint afféle igazgatót jelentett. Ennek emlékére egy márciusi nap lett a Néprajzi Múzeum napja.

Ez alkalomból mindenekelőtt magáról a múzeumról és Xántus Jánosról kell megemlékeznünk. Kezdjük Xatusszal, ami persze csak nagyon nehezen tömöríthető pár mondatba.Ugyancsak kalandos életű és rendkívül szorgalmas hősünk, csíktaploczai Xántus János (1825-1894) természettudós, utazó, néprajzkutató volt s emellett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Növény- és állattani kollekciójával jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét, ő volt a pesti Állatkert és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója, négy kalandos útikönyv és több mint kétszáz ismeretterjesztő írás szerzője. Több növény- és állatfaj tudományos neve állít emléket neki fura vezetéknevével: például az őszirózsafélék családjába tartozó Chaenactis xantiana és az állatvilágban a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii.

A Xántusok a XV. században Erdélybe vándorolt görög család volt. Hősünk a Somogy vármegyei Csokonyán született. Jogi tanulmányai után Kaposvárott volt aljegyző, majd ügyvéd Pesten. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz önkéntes nemzetőrként csatlakozott, aztán honvéd tüzérként több csatában is részt vett, ám egy kitörés közben már 1849 februárjában elfogták.

Hadifogolyként a königgrätzi táborba került, ahonnan 1850 júliusában szabadult, de utóbb hazafias nyilatkozatai miatt ismét elfogták, és bebörtönözték. A fogságából megszökött, aztán Londonba emigrált, innen 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államokba.

Hihetetlen kalandjairól egyszer majd még szót ejtünk, most azt emeljük ki, hogy befutott emberként megtalálta a helyét az Újvilágban. De ő inkább hazavágyott: 1861-ben visszatért Magyarországra, hogy megtarthassa akadémiai székfoglaló előadását.

Azonban előbb még egyszer elment Amerikába, ahol előbb a washingtoni Tengerészeti Minisztérium titkára lett, majd elfoglalta az amerikai külügyminiszter által felajánlott állást, s 1864 júniusáig az Egyesült Államok mexikói konzulja volt Manzanillo állomáshellyel. És megint hazajött. Rangos amerikai tisztségét feladva teljes természettudományi gyűjteményével Magyarországra költözött.

Közreműködésével nyílt meg 1866-ban a pesti Állatkert, melynek igazgatói tisztét is betöltötte. Csakhogy nem bírta a maradást, s újabb külföldi kalandozása után nevezték ki Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első őrévé, de 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában is, ennek 1890-ben alelnöke lett. 1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladást kapott, majd hamarosan meg is halt.

A Néprajzi Múzeumnak ma (még) helyet adó épület nem más, mint az egykori Magyar Királyi Kúria szemkápráztatóan gyönyörű palotája, amely Hauszmann Alajos tervei alapján épült 1891–1896 között eklektikus stílusban. A Magyar Királyi Kúria 1723 és 1949 között működött – Magyarországnak felső országos bírósága és legfőbb ítélőszéke is volt. Az újjáalakított Kúria belátható időn belül visszakapja az eredetileg neki szánt épületet – emellett valóban jócskán lehet érvelni. De amellett is, hogy e műemlék maradjon múzeumként látogatható közintézmény, hisz Pest híres palotái közül úgyis csak keveset lehet belülről is megcsodálni.

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info (Archív)