A bolsevik diktatúrák áldozataira kell emlékeznünk, köztük a sok százezer agyonvert, megkínzott, internált, kirabolt magyarra, akiket a zsidó helytartó, Roth Manó uralkodása alatt, vagy a nagy elődök, a zsidó patkányköztársaságosok rémuralma idején különböztettek meg, és számoltak le velük csak magyar származásuk és nemzeti elkötelezettségük miatt.
Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJÁt. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.
A megemlékezéseknek azonban jóval túl kell nőniük azon, hogy egy kreált ünneppel elfeledjük a valót. A bolsevik diktatúrák áldozataira kell emlékeznünk, köztük a sok százezer agyonvert, megkínzott, internált, kirabolt magyarra, akiket a zsidó helytartó, Roth Manó uralkodása alatt, vagy a nagy elődök, a zsidó patkányköztásaságosok rémuralma idején különböztettek meg, és számoltak le velük csak magyar származásuk és nemzeti elkötelezettségük miatt. Sajnáljuk az elhurcolt kisgazdát, de még jobban sajnáljuk azokat a magyarokat, akiket nem a szovjetek, hanem a magyarországi bosszúálló egykori pincelakók és túlélők utasítására, vagy aktív közreműködésével ismertettek meg a pokol kínjaival.
Egyes magyarországi zsidó szervezetek és véleményvezérek három évtizede szajkózzák, hogy a magyart nem csak a kertészi genetikai alsóbbrendűség és bunkóság, hanem a szembenézés hiánya, a múlt bűneinek az elhallgatása és hunvaldi szóhasználat szerint elsikálása is jellemezi. Százszoros térdre borulást várnak el a holokausztért, totális elhatárolódást a rendfenntartó dicsőséges csendőrségtől, és azt is követelnék, hogy bűnözőként tekintsünk a honvisszaszerző hőseinkre, Héjjas Ivánra, Prónay Pálra és a Rongyos Gárda, a tiszti különítmények magyarvédőire csak azért, mert zsidó származású embereket is felelősségre mertek vonni az elkövetett bűneikért, ne adj isten fel merték őket akasztatni azért, amit elkövettek, s nem azért, mert más néphez tartoznak.
A bolsevik rémuralom idején jelentős szerepet vállaltak a zsidóság egyes gyűlölet-képviselői is a terror kiterjesztésében. A zsidó ávós terrorlegények és leányok által megkínzott magyarok soha nem kapták meg azt a szintű jóvátételt, mint a zsidó holokauszt áldozatai. így a kommunizmus üldözötteinek napján nem csak emlékezni kell, hanem emlékeztetni a zsidóság tőlünk mindig térdre borulást és fejre hamut szórást követelő képviselőit: még nem kértek bocsánatot tőlünk a zsidó ávós vezérek, terrorkommandók, bebörtönzők, keresztényüldözők, papkínzók, kitelepítők, padlássöprők, körömletépők bűnei miatt.
Ideje lenne, hogy a magyarság ellen annyi bűnt elkövetők azon utódai, akik a jelenben Magyarország ellen uszítanak az idegenek zsoldjában, azok szálláscsinálójaként, végre eldöntenék magukban, hogy a többség érdekeit is figyelembe veszik és elfogadják annak létjogosultságát, vagy továbbra is a zsidóságon belül is törpe gyűlölet-kisebbségként funkcionálva támadják azt az országot, amely nekik is az otthonuk.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
