— Az Újság alkalmi tudósitójától — Sopron, 1919. január 24. Nyugat-Magyarország németajkú népénél nagy elkeseredést szült a neuillyi béketervezetnek az az intézkedése, a mely ezt a területet el akarja szakítani Magyarországtól és Német-Ausztriához akarja csatolni. Igaz ugyan, hogy a proletárdiktatúra ideje alatt maga a nyugat-magyarországi lakosság kérte Német-Ausztriához és pedig Stájer-országhoz való csatolását, de a tanácskormány bukása óta a hangulat tökéletesen megváltozott és most már a lakosság nagyobb része — körülbelül 90 százaléka — tiltakozik az ellen, hogy Magyarországtól elszakítsák.

Főként gazdasági okok indítják őket erre, mert Ausztria, szemmel láthatólag a bolsevizmus felé vitorlázik. De eltaszitja őket Ausztriától csalódásuk is, mert a tanácskormány uralma alatt, amikor ők akartak csatlakozni, a proletárdiktatúrával rokonszenvező osztrák kormány cserben hagyta Nyugat-Magyarországot.

A nyugatmagyarországi magyarbarát német lakosságnak az a felfogása, hogy Ausztriához való csatolásuk nemzeti, gazdasági és politikai szempontból végzetes volna.

Nemzeti szempontból azért, mert vegyesnyelvű vidékeket csatolna Ausztriának tiszta német tartományához és ott a magyar kisebbség okvetlenül irredentát űzne, politikai tekintetben pedig a nyugatmagyarországi rész elszakitása e terület iparának és ezzel együtt földmivelő lakosságának is gazdasági romlását okozná.

A haldokló Ausztria úgy sem tud megélni Magyarország nélkül és most a neuillyi béke Érisz álmáját akarja közéjük dobni, a mi előbb-utóbb lángba boritaná a két országot. Ez előre látható és máris arra kényszeríti Renner dr. államkanczellárt, hogy természetellenes, titkos szövetséget keressen a német fajnak notórikus éllenségével. A német-osztrák lakosság csak kárát láthatja annak, hogy éppen a mostani súlyos helyzetben vetették föl ezt a kérdést.

Csupán a határmenti községek óhajtják az Ausztriához való csatlakozást. Stájerország tartományi főnöke, már az ősszel beutazta Nyugat-Magyarországot, hogy a lakosságot megnyerje a csatlakozás eszméjének. Bécsben a szociáldemokraták vannak a csatlakozás mellett, akik a magyar tanácskormány uralma alatt a legnagyobb mértékben ellenezték az annexiót, sőt Bauer külügyi államtitkár, mint ismeretes, népszavazást követeit. A keresztényszocziálisták viszont, akik Kun Béla kormányzása idején akarták a csatlakozást, most ellenzik azt. Csupán a nagynémetek nem változtatták meg álláspontjukat: ők most is az annexió hívei.

Thurner dr., Sopron város polgármestere, a csatlakozásról a következőképpen nyilatkozott:

Megállapíthatom, hogy a békeszerződésnek ama rendelkezése, amely Nyugat-Magyarországot a szétdarabolt Ausztriához csatolja, nemcsak a magyar, hanem a német lakosság körében is elkeseredést keltett. A mi mezőgazdaságunk minket sem bir ellátni, nemhogy a kiéhezett Ausztriáról gondoskodhatnánk. De különösen az váltott ki nagy elkeseredést, hogy halálos ítéletünket a mi meghallgatásunk nélkül mondották ki. Minden körülmények között, tiltakozni fogunk ez ellen az erőszak ellen.

Hunhír.info