John Dillermand címmel egy 4-8 éveseknek szánt animációs film borzolja a kedélyeket a világhálón.

Adott egy John Dillermand nevű főhős, aki, ha a helyzet úgy kívánja, óriási méretűre képes növeszteni „sétabotját” – s azzal, mint amolyan harmadik kézzel, mindent elér, sőt minden szituációt megold. No, persze mindezt premier plánban, a nyilvánosság előtt teszi, olyan természetességgel, mintha a világ leghétköznapibb dolga volna. Nem mondom, hasznos képesség, de minek ebbe belekeverni a hímvesszőt? S mindezt gyerekeknek ajánlani? A 2004-es, Oscar-díjas Hihetetlen család (The Incredibles) című film női főszereplője, Nyúlányka ugyanezt tudta: teste, mint a gumi, minden irányba képes volt megnyúlni. Értem itt a kezét, lábát, derekát, fejét… de „mását” nem.

Képzeljünk el egy olyan kezdetleges, kőkorszaki animációt, amit nálunk Magyarországon a kiváló rajzfilmeseink még a műfaj indulásakor sem használtak. Grafikailag annyira silány minőség ez, hogy mint gyermekműsort az én kisfiam egy gombnyomással kapcsolná tovább. Tehát itt valami más, a háttérben meghúzódó célt kell keresni a mese létrejöttének okait kutatva.

A dán DR mesecsatorna vezetője, Morten Skov Hansen szerint semmi kivetnivaló nincs a rajzfilmben, sőt – mint kiderült, egy szexuális felvilágosító szervezettel karöltve alkották meg, és eszük ágában sincs levenni a műsorról. (Elképesztő, hogy ebben a szörnyűségben még szakmai szervezet is részt vett!)

A csatornaigazgató szerint tehát szexuális felvilágosítás lenne a produkció célja. Ha megmutatnám a fiamnak, aki az említett korosztály legkisebbjei közé tartozik, biztosan nem értené, miért nyúlik meg bizonyos helyzetekben a főszereplő bácsi micsodája. Pedig ő nagyon erős fantáziával rendelkezik, és nem akad fenn rajzfilmekben megjelenő szuperképességeken vagy csodán. De úgy hiszem, egy 4 évest meg lehet még hagyni abban a hitben, hogy az a dolog, ami a lába között van, elsősorban fiziológiai szükségletek miatt teremtetett, arról meg bőven ráérünk még mesélni neki, hogy mi másra használható még. Azzal összezavarni, hogy bármilyen élethelyzetben, nyilvános helyen elő lehet venni a cerkát, lássuk be: több mint káros.hirdetés

A közösségi oldalakra is kikerült a mese pár másodperces verziója, és a fogadtatása elég vegyesre sikeredett. Hála Istennek, több jóérzésű szülő gondolja úgy, hogy felháborító ilyennel fertőzni az óvodás, illetve kisiskolás korosztályt, de sajnos bőven akadtak olyanok is, akik a mese mellé álltak. Az igazgató közleményben jelentette ki, hogy a rajzfilm marad, nem tervezi levenni a műsorról. Morten Skov Hansen a neki írt pozitív visszajelzésekre hivatkozva tartja meg a perverz gyermekmesét, ugyanis állítólag a szülők a mese segítségével tudtak gyermekükkel beszélgetni az emberi testről. Azt hiszem, jó nagy baj lehet Dániában, ha egy ilyen megbotránkoztató animációs film szükséges ahhoz, hogy a szülők beszélgetni tudjanak a gyermekeikkel az Isten által teremtett csodálatos emberi testről.

Ráadásul ez a rajzfilm még a kevésbé káros vonalhoz tartozik Dániában… Ugyanezen csatorna nevéhez kötődik egy sokkal betegebb gyermekműsor is, az Ultra Strip Down, amelyet a 11-13 éves korosztály „megrontására” találtak ki. Ebben a műsorban anyaszült meztelen nők, férfiak és transzneműek álldogálnak a pódiumon, és a nézőtéren ülő gyermekek kérdezhetnek tőlük bármit az emberi testről. Futkos a hátamon a hideg, ha arra gondolok, milyen hatással lehet egy egészséges gyermek lelki fejlődésére ez a látvány, illetve azok a mondatok, melyeket egy transznemű mond, amikor a szexualitásáról kérdezik.

Adja Isten, hogy soha-soha ne jussunk el odáig, hogy Magyarországon is ilyen borzalmakat sugározzon a televízió!

Kisfaludy Nóra , Vasárnap.hu