Annak okán, hogy az új esztendő első percében a köztársasági elnök mellett álló, igazán finom és intelligens megjelenésű, a siketeket és némákat IS köszöntő jelnyelvi tolmácsnőt és a fogyatékkal élőket – paródiának csúfolva – kifigurázta egy csokornyakkendős és egy dagadt, ápolatlan, illuminált KÉPZŐDMÉNY-páros.
Az emberi dialógust és viselkedést nagyon sok minden befolyásolja. Manapság a színházakban, a közmédiában, a kultúrában, a mindennapi társalgásban, sőt a politikai diskurzusokban is pofon vág bennünket a közönséges, alpári modor, a bárdolatlanság, az obszcenitás. Már bizony úgy állunk, hogy, nemre, korra, iskolázottságra, sőt párthovatartozásra való tekintet nélkül nemhogy egyszerűen csak megfeledkezik magáról a trágárkodó, hanem még rá is dob néhány lapáttal cifra kifejezésmódjára szóban is, tettben is.
Prüdéria nélkül mondom, hogy zavar. Lesütöm a fejem, egy távoli pontra nézek, hogy ne lássam, elengedni kívánom a fülem mellett a szaftot, de belülről szétdurranok. Mert felettébb öncélúvá váltak mára a bárdolatlan modor, a magamutogatás és a mutogatás ilyetén formái és a miértre soha nincs válasz. Amikor pedig szóvá tesszük kritikánkat, nemtetszésünket, sőt felháborodásunkat, hogy a MI adóforintjainkból még MI (azaz az állam) fizetünk is ezekért a szóban-tettben-látványban performanszokért, még minket szégyenítenének meg.
A normális társalgásban, kinyilatkozásokban az ember teljesen uralja, átéli a témát, amiről beszél, stílusa van, s még ha középszerűnek is tűnik, akkor is van benne valami, ami megragad a beszédéből, cselekvéséből, tettéből.
Nos, inkább legyen középszerű csinálmány, akár panelszöveg, amit használ valaki, az még mindig jobban elviselhető, mint a trágárság, a vizualizálható obszcén szado-mazo-pornó (pl. színházban), az esendők kigúnyolása, mert valamiféle sajátosság még a középszerűben is több van, mint a generalizálódott alpáriban.
A közönségesség és a modortalanság emberi agy- és lélekzsibbasztó. Nekem legalább is nagyon! Hogy miként kellene és lehetne tanulni uralkodni az egoista vagy globális egók globális alpáriságán, netán obszcenitásán? Ahhoz az emberiesség megmaradástörvénye szerint az eldisznulást kellene felszámolni. Színházakban, médiában, utcán, munkahelyen, meg ahol nap mint nap előfordulnak.
Gundy Sarolta – Hunhír.info