Egy nyirkos késő estén rádöbben az ember arra is, hogy a logika mennyire szembemegy az ösztönnel. Csírájában hozzuk génjeinkben az ösztönt, amire az emberévek során rárakódik a kristálytiszta tudás, az abból eredeztethető logika és fokozatosan elnyomja az ösztönt a logika rendezettsége. Nagy kár ez a sokszor oly ösztönös lényeknek.

Én személy szerint rettenetesen sajnálom. Sokszor nem akarok tudni semmit, inkább csak megérezni. Ösztönösen. Mintha az nem csalna meg. Az ősi, sallangmentes, primitív ösztönállapotot hoznám óvissza és állomásoztatnám a lelkemben, mert az fokozatosan, csak lépésről lépésre nyitja ki a logikát a bölcsesség születésére szemben az elsöprő reakciójú sokszor nyersen feltörő logikus tettekkel. Vagy a logika felhorgadása is egy ösztönös reakció? óHát én nem tudom. Úgy érzem, hogy a fokozatosság folyamatában jobban és többet gazdagodik az emberi lélek, mígnem aztán párhuzamosan halad az ösztön és a logika és a kettő valahol egy időben majd biztosan telítődik egy ideális arányú állapotba.

Ebből a párhuzamból képes majd kialakulni a gazdag lelkületű ember, ami manapság ugyan avítt, de nekem létfontosságú napi eledel. Nem szégyellem, ilyen maradi vagyok. A modern világban biztosan hasznos is, sőt a beilleszkedést a hideg logika sokkal inkább elősegíti, mint az ösztönös reakciók sokszor logikát késleltető és bonyolító folyamata, de hát én valahogy jobban szeretem az ösztönlényeket, mint a hideg logikát felsorakoztató csak racionális embereket. Érdekesebbek, szórakoztatóbbak, valahogy inkább nyomot hagynak, mint azok a száraz igen-nem kategóriások.

Ezt különösen akkor látom, amikor a nemek egymással szembeni viselkedését tanulmányozom. Általában a férfi analizál, a nő pedig megérez. A nő szelíd ösztönével szemben áll a férfi sokszor érthetetlenül érzéketlen logikája. (Igaz, manapság felborulni látszik a nemi arány és egyre több nőből veszik ki az ősi ösztön!) Azt hiszem, hogy a mindennemű kapcsolatokban is a legtöbb konfliktus ebből az arányfelborulásból ered.

Aki csak logikában él, az nem is érti igazán, hogy a korlátba szorított logika mennyi szépség mellett halad el. Nincs receptor az ösztönös megérzésre, mert azt veszni illik hagyni modern világunkban.

Talán az állatok azért oly bölcsek, mert ösztönösek, azért mert nincsen logikájuk? Én néha még a hangyaléttel is beérném… Egy nyugalmas, ösztönös szorgalomban. Még az idő se szorítana. Nem agyalnék a vakcina hatásmechanizmusán, nem érdekelne, hogy mikor tapos el egy sipítozó nem emberi, sőt női finom ösztönökkel egyáltalán nem megáldott nőoid emberoid. Hát ez nem logikus? Ösztönösen így érzem.

Gundy Sarolta – Hunhír.info