Te megelégszel a penetráns szürkeséggel, csakhogy meg ne szóljanak és a gyalázkodás dohosságát elkerülendő, kitessékelsz még egy besettenkedő fénycsíkot is az elméd önállóságából, hogy nyugton hagyjanak…
Miért van az, hogy az igazság kereséséhez nem nemes emberi harc vezérel, miközben a jó célt néznéd, hanem állandó harckészültségbe kényszerítenek és megelégszel azzal, hogy legalább kis ütközeteket nyerj? Mindössze ez adja a napi sikerélményt? Közben azt sem bánod, hogy feneketlen tömlöcbe lökhet mások gonoszsága, miközben elveszíted saját önálló gondolataidat, egyszerűen azért, mert folytonosan meg akarsz felelni azoknak, akiknek a bandájába akarsz tartozni?
Máskor meg kushadásban érzed magad jól, mert nem kell nézned és látnod, nem kell hallanod és meghallanod semmit, mert majd más ordít neked, veled, helyetted és fennhangon veri beléd, hogy mit gondolj, higgy, írj, kövess, mert csakis az az igaz, amit a hangosabb rád képes abroncsolni. Te megelégszel a penetráns szürkeséggel, csakhogy meg ne szóljanak és a gyalázkodás dohosságát elkerülendő, kitessékelsz még egy besettenkedő fénycsíkot is az elméd önállóságából, hogy nyugton hagyjanak…
Nincs soha szükséged a teljes, a gyógyító fényre. Engeded, hogy a keselyűhad téphesse szét az elméd egységét, ahol inkább szellemi vértanúhalált GYAKOROLTATNAK veled. Mondd, milyen egy széthúzó közösség az ilyen? Miért akarsz közéjük tartozni? Milyen idegen erő bír kényszerzubbonyt húzni gondolataidra? Mondd, miért engeded, hogy éppen a Te segítségeddel nemzett Gonosz beléd törölhesse lábát, amikor Te emberire, nemesre, béketeremtőre, elgondolkoztatóra törekszel. Hiszen a Te saját gondolatvilágod még mindig kevésbé ingoványos, kevésbé destruktív, mint amit mások sokszor Rád akarnak húzni. Gondolkozz önállóan! Ha nem gondolkozol önállóan a világ lebénul és nincs többé haladás! Az állattól is abban különbözünk, hogy csakis az emberé a döntés képessége. Hát rajta! Nem érdekes, hová skatulyáz a tömeg! Maradj önálló!
Gundy Sarolta – Hunhír.info
