Nem hangsúlyozhatjuk elégszer, mennyire központi szerepű történelmünkben Megváltónk Édesanyja, a boldogságos és szeplőtelen Szűz Mária. Neki ajánlotta fel első szent királyunk, István, országunkat. Honvédjeink is az Ő zászlaja alatt harcoltak. Ezért ma is így esdeklünk eléje: „Magyarok Nagyasszonya, vezessed magyar nemzetedet!”

Ma, október 8-a nem véletlenül tehát a Magyarok Nagyasszonya ünnepe (Magna Domina Hungariæ). Kilencszáz éves töretlen nemzeti hagyományt hivatalosan is szentesítve, Vaszary Kolos esztergomi hercegprímás kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte az ünnepet 1896-ban, október második vasárnapjára téve. Utódja, Szent X. Piusz október 8-ára helyezte át, emlékeztetve arra, hogy Szent István király halála előtt országunkat Neki ajánlotta fel, a krónikák szerint e szavakkal: „Egek Királyné Asszonya! A te oltalmadba ajánlom népemet és nemzetemet. Vigyázz reá, mint a Te országodra!”

A hagyományos római liturgiában az e napra rendelt ünnepi szentmisebeli könyörgés (oratio) is ugyanezt fejezi ki:

„Deus, qui intercessione Immaculatae Virginis Mariae, gentem nostram innumeris cumulasti beneficiis: concede propitius ut quam rege beato Stephano auctore, Magnam Dominam celebramus, et Patronam veneramur in terris, perenni eius consortio laetemur in caelis.”

Magyarul:„

Isten, ki a szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására nemzetünket végtelen sok jótéteménnyel halmoztad el, engedd kegyelmesen, hogy akit Szent István királyunk kezdeményezéséből Nagyasszonyunknak magasztalunk és Pátrónánknak tisztelünk a földön, annak örökké tartó társaságában örvendhessünk a mennyben.”

Mondhatnánk közös európai szakrális hagyomány a Mária-tisztelet, csakhogy népünk életében a többiekénél is kiemeltebb. Amint Mindszenty József bíboros találóan írta (Az édesanya, 1943), „nem merő jámborsági jelenség nemzetünk életében a Magyarok Nagyasszonya tisztelete, sokkal több: nem más népeknél is meglévő egyszerű katolikus Mária-tisztelet, hanem a testvértelen népnek önkéntelen odafordulása a Nagyhatalmú Szűz felé”, így „a magyarság minden boldogsága Mária külön pártfogásából származik: ez megszentelt hit és hatalmas nemzeti erő”.

Hatalmas bizony, tekintettel arra, hogy pártfogását eleink mindig is érezték. Tudták, a Nagyhatalmú Szűz soha nem fordul el azoktól, akik a segítségét kérik. Akárcsak a Szentlélek. S ennek megértéshez még csak nem is feltétlenül szükséges teológusnak lenni. Így a közíró Szőcs Zoltán könyvében (Völgyi beszéd, 2013) az alábbiakat olvassuk:

„Bizony mondom néktek, nincs értelme, indoka, hozadéka bármilyen sok és kitartó menetelésnek sem, ha nem értek vele célt. Ezt az evidenciát a modern ember is tudja, és hogy el ne tévedjen, néhány éve már a GPS (Global Positioning System) ügyes, digitális készüléket használja navigátorként. Lassan már minden autóban, sőt mobiltelefonban van ilyen, lehetővé téve a gyors és magabiztos közlekedést egy teljesen ismeretlen városban is. A rendszer roppant bonyolult, de megbízható. Billentyűzete segítségével beírjuk a címet, ahová el akarunk jutni. A GPS egy műhold magasából beméri helyzetünket, a másodperc tört része alatt kijelöli a lehető legrövidebb, legpraktikusabb útvonalunkat, és elkezd navigálni minket: „300 métert menjen egyenesen. A következő utcánál forduljon jobbra. Menjen végig az utcán és a végén forduljon balra, hajtson át a hídon” stb. A GPS hangja általában női hang, higgadt, kellemes, barátságos, bizalmat ébresztő tónusú. Csakhogy mi nem mindig engedelmeskedünk. Elmélázunk és nem fordulunk le ott, ahol kellene, netán lefordulnánk mi, csak valami előre nem látható okból (csőtörés, baleset, filmforgatás) az az utca le van zárva, tovább megyünk. Engedetlenségünket a GPS abban a szempillantásban észleli, és – anélkül, hogy bármi megjegyzést tenne! – azonnal új programot dolgoz ki számunkra.

Amikor újra megszólal ugyanazon a higgadt, kedves, szolgálatkész hangon teszi. Sem elvileg, sem gyakorlatilag nem ismer sértettséget, türelmetlenséget, szemrehányást. A GPS-nek az a dolga, hogy minket célba juttasson. Ha nem követjük tanácsát, noha arra mégis igényt tartunk – hiszen nem kapcsoltuk ki –, fáradhatatlan türelemmel ad újabb és újabb tanácsokat, nem kérdezve és nem róva fel, hogy az előzőeket miért nem vettük figyelembe. Ha kell tízszer, hússzor, százszor átprogramozza utunk paramétereit és ugyanazzal a türelemmel közvetíti felénk a cél elérésének legjobb útvonalát. Nem fárad bele, ez a rendeltetése.

Pontosan ugyanezen szisztéma szerint működik a Szentlélek is: vezet minket az Atya felé. Ha mindig betartanánk navigációs tanácsait, a létező legrövidebb és legpraktikusabb úton jutnánk oda. Ha nem tartjuk, némi kerülővel, többlet nehézséggel számolva érhetünk célba, de amíg ő irányít minket, a célba érés garantált. A Szentlélek türelme az utat tévesztőkkel, az engedetlenekkel szemben ugyanolyan végtelen és rendíthetetlen, mint a GPS-t megszemélyesítő hölgy hangja: szemrehányás és kérdezősködés nélkül elkezdi diktálni az új helyzet szülte éppen aktuális teendőket.

Így azok is megérkezhetnek – igaz, némi lemaradással –, akik csak ímmel-ámmal voltak hajlandók figyelni rá – de azért figyeltek valamennyire.”

Ma, amikor bizonyos körök arra törekszenek, hogy lemaradjunk az Atya felé vezető úton, forduljunk bizalommal mi is ugyanígy Máriához, a jó tanács s a kegyelem Anyjához. Hiszen „per Mariam ad Jesum”, azaz Mária által jutunk Jézushoz.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info