Bajkai István ügyvéd, magyar országgyűlési képviselő többször felemelte szavát a bebörtönzött Beke István és Szőcs Zoltán ügyében. Szerinte az ítélettel a teljes erdélyi magyarság megfélemlítését, az úzvölgyi eseményekkel pedig a múlt tagadása mellett a románok és magyarok szembeállítását célozza a román hatalom.
Bajkai István Székelyhon.ro-nak adott interjúja.
– Ön Beke István és Szőcs Zoltán elítélésének és bebörtönzésének jogszerűtlenségéről mindig határozott véleményt fogalmazott meg…
– Ha jól végiggondoljuk és elemezzük ezt az esetet, ez önmagában nem egy büntetőügy, ahol két székelyföldi fiatalembert súlyos börtönbüntetésre ítéltek, ez részben a román sovinizmus, a román nemzetállami felfogás lenyomata és következménye. Az, hogy a két fiatalembert mondvacsinált indokkal petárdák birtoklásáért elítélnek, egy olyan hangfelvétel alapján, amelyben szó sem volt arról, amire az ügyészség az álláspontját alapozta, hogy ténylegesen készülnének román államrend erőszakos megdöntésére – egyébként ezt a felvételt többszörösen vágták és manipulálták, de ezt a bíróság nem vette figyelembe – az ötvenes éveket idéző módon lezajlott kirakatper, ahol előre el volt döntve az ítélet. Ez egy olyan eljárás volt, ahol először kimondták vagy megfogalmazták valakik, vélhetően a titkosszolgálat körében, hogy szükségünk van arra, hogy két embert elítéljünk annak bemutatására, hogy Székelyföldön van terrorizmusra való hajlam, sőt, ennek van bizonyítéka is. A soviniszta nemzetpolitika azt szeretné a világnak bemutatni, hogy Erdélyben, Székelyföldön van a román államrend, román állam elleni törekvés. A magyarok pedig úgymond veszélyesek a román állam biztonságára, egységére. Hogy a világban ezt ,,hitelesen” el tudják mondani, szükségük van kirakatperre, olyan bizonyítékokra, amelyek a világnak tudják igazolni, hogy Erdélyben, Székelyföldön van szeparatista törekvés, és ehhez bizonyítékot gyártottak. A fejlett nyugati világban ilyen petárdákra alapozott bizonyítékokat megmosolyogtak volna, nemhogy egy ügyészség fellépjen ebben az ügyben.
A Beke-ügyről
Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) állította bíróság elé, mert lehallgatott beszélgetéseikből és a Beke István lakásán talált petárdákból a hatóságok arra következtettek, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén 2015-ben, a december elsejei román nemzeti ünnepre szervezett katonai parádén. A két férfit 2018. július 4-én ítélte 5-5 év letöltendő börtönbüntetésre a bukaresti legfelsőbb bíróság terrorista cselekmények, illetve ezekre való felbujtás miatt.
– Ez az ügy viszont az egész erdélyi magyarság számára jelent figyelmeztetést?
– Az, hogy Romániában ez előfordulhat, nem véletlen. Minden jogrendszerben létezhetnek hibák, amikor az emberek tévedhetnek, de itt nem tévedésről van szó, ez egy koncepció megvalósítása volt. Ez egy jogállamisági kérdés, egy jogállam nem üldözheti saját állampolgárait, nem hajthat végre, nem fogalmazhat meg koncepciós pereket. A diktatúrák igen, látjuk, ez működött a kommunista országokban, Észak-Koreában még most is van. Ez egy demokráciadeficit is, ezért Románia nem tekinthető jogállamnak. A bírói hatalom, a törvényalkotás és a végrehajtó hatalom elkülönítése és egymás ellenőrzése szerintem Romániában nem létezik, mert mögötte mindenütt ott van a sovinizmus szolgálatába állt titkosszolgálat, ez mozgatja a szálakat. Ezeknek a jogállamisággal szembeni erőknek a műve a két fiatalember elítéltetése, akiket én a magam részéről politikai fogolynak tekintek. Valójában az ő megfélemlítésükkel, elítéltetésükkel két legyet is üthettek egy csapásra. Egyrészt külföld felé mutatni, hogy van Románián belül szeparatista erő, van székely terrorizmus. Az itt élő magyarságnak is szól egy üzenet: tessék befogni a szátokat, nem szabad autonómiáról beszélni, nemzeti érzéseknek hangot adni, mert aki ilyet tesz, az akár börtönbe is kerülhet, vádakat, pereket, ítéleteket mindig tudunk konstruálni.
– Létezhet-e az elítéltek számára valamilyen elégtétel szabadulásuk után, akár a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon? Hogy végződhet ez eljárás?
– Én magam fordíttattam le a román ítéletet és a perdokumentumok jelentős részét magyar és angol nyelvre, ez alapján folyik egy eljárás Strasbourgban. Tudni kell, hogy a Brüsszelben levő adminisztrációnak az emberi jogok súlyos sérelme Romániában nem szívügye, nem vizsgálják valójában. Ez emberi jogi kérdés is, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt emberi jogaiban mélyen sértette az, hogy őket olyan váddal illették, és olyasmiért ítélték él, ami nem létező bűncselekmény. Jogászként azt mondom, hogy ilyen ,,bizonyítékok” alapján ki kellene mondani azt, hogy súlyos emberi jogi sérelem érte ezeket a fiatalembereket. Az emberi jogi bíróság nem tud jogi értelemben hatályon kívül helyezni egy román bíróság által hozott ítéletet, nincs ilyen hatása, de azt ki tudja mondani, hogy őket emberi jogaikban súlyosan sértették. A román jogrendszernek egy sajátossága, kritikája az, hogy ilyen ítélet egyáltalán megszülethetett. Az Európai Unió súlyos válságának és diszfunkciójának tartom, hogy az emberi jogokat, amelyek ilyen tömeges megsértése történik, nemhogy nem szankcionálja, nemhogy eljárásokat indítana a jogsértőkkel szemben, hanem észre sem veszi, vagy nem akarja észrevenni. Amikor emberi jogokról van szó, Magyarországot, a magyarságot a Kárpát-medencét kiszakítják Brüsszelben az emberi jogi gondolkodásból, mint hogyha ez nem is tartozna az Európai Unióhoz. Nyilván, bízunk a strasbourgi bírák bölcsességében, hogy nem lesznek politikailag motiváltak, bár meggyőződésem, hogy a román diplomácia erőteljesen dolgozik azért, hogy nehogy velük szemben hátrányos ítélet szülessen. Magyarországon mindannyian kiállunk az elítélt fiatalemberek szabadsága mellett, amelyet láthatóan nem fognak megkapni, a román állam nem fogja a saját ítéletét hatályon kívül helyezni, ha már egyszer koncepciót alkotott a terroristaveszélyről, ettől nem fog eltérni. A fiatalemberek számára nyilván, ha a strasbourgi bíróságon elérünk egy pozitív döntést, az nem elégtétel lesz, de egy fontos jogorvoslati eszköz az ártatlanságuk mellett. Ugyanakkor az a tervünk, hogy Magyarországon az Emberi Méltóság Tanácsával együtt díjazásban részesítjük őket.
– Szintén sok kérdést vet fel a magyarság számára a tavaly történt úzvölgyi erőszakos temetőfoglalás, és azzal kapcsolatos történések. Hogy látja ezt a helyzetet?
– Az, hogy ,,a múltat végképp eltörölni”, a kommunista Internacionálé egyik mondata, ez sajnos szintén a román állampolitika része. Minden kultúrában az elhunytak, a hősök tiszteletben tartása alapkövetelmény, rendszertől, államformától függetlenül. Amikor valaki el akarja törölni a magyar múltat, szerintem megsérti azoknak az emberi jogait, akik már elhunytak, a leszármazottaiknak is van emberi joga, hogy az elhunytak emlékét ápolhassák. Tételesen ez emberi jogi értelemben jogsértő cselekedet, másodlagosan pedig úgy fogalmaznék, hogy a civilizáció értékeivel, a humanizmussal szemben álló cselekedet. Alapvető emberi, keresztényi értékeket tagadó eljárás ez, ilyen egy civilizált országban nem történhet meg, jóérzésű ember ilyen akcióban nem vesz részt. Azt, hogy egy hatalom erre is képes, én úgy fordítom le, hogy valójában minden, humanista gondolkodással szemben álló eszközt is igénybe vesz, ha az érdekei úgy kívánják. Megjegyzem, ez az akció nemcsak egyszerre kultúratagadó, emberi jogot sértő, a magyarság múltját elfelejtetni akaró akció volt, hanem alkalmas arra, hogy a magyarokat és a románokat szembeállítsa. Ez a törekvés, hogy a magyarok és a románok szembeálljanak, egy olyan soviniszta politika, amely megengedhetetlen, de folyamatosan azt kell megélniük az itt élő magyaroknak és románoknak, hogy őket szembeállítják, békétlenséget szítanak. Egy kulturált, civilizált államnak ilyen célja nem lehet, ez kifejezetten tilos. Egy civilizált állam békét, biztonságot, egyenlőséget és szabadságot kell biztosítson a polgárainak.
Hunhír.info
