Munkás életünk során nehézségekkel küzdve, mostoha és sokszor ellenséges környezetben vállalt háborúzásokban a bőrünket vásárra szállítjuk, védjük, segítjük, szolgáljuk a ránk bízottakat.

Hálát nem várunk, hiszen a nagylelkűség nem csereáru és nem is hősiességből fakadó dolog. Szívből jövő emberi kötelesség.

Aztán eljön egy idő és keserűen feleszmélünk, hogy becsaptak bennünket. Mindössze harminc garassal többért még a fejüket is képesek félrefordítani, meg sem ismernek az utcán, mert az érdekük ezt kívánja.

A hála a szűkkeblűeknél egyébként sem érzelmi kategória! Elalszik, pontosan úgy, mint az égő papír a szélben. Szélcsendben nagy lánggal fellobban, de az idő szelében, ahogy ellobbant úgy válik pernyévé, amit majd könnyen felkap egy piciny, más irányú légáramlat. Ezek az emberek a jövőjük érdekében sem lesznek soha, de soha nagylelkűek. Ráadásul a tőlük eltérően viselkedő jobbakat, tágabb látókörűeket nemcsak nem értik meg soha, nemcsak védelmükbe nem veszik, ha azoknak szükségük lenne erre, hanem újabb jutalom-ezüstért még el is árulják, földbe is tapossák, szívébe tőrt döfnek és még az ismeretséget is megtagadják.

Ők a modern kori Júdások.

Gundy Sarolta – Hunhír.info