Kedves Olvasó! Ne gondold, hogy téríteni szeretnék, ha nem vagy hívő! De egy picit talán mégis csak elgondolkoztató: az nem is igaz, hogy a nem hívő valahol ne lenne hívő! Ha hit van és mindenki valamiben hisz, akkor ez egy hitregimentnyi erő, amivel sok-sok ember rendelkezik. Jut eszembe mindez azért, mert soha nem jöttek olyan HANGOS aktualitású dörömböléssel gondolatok a hit remélt erejéről, mint éppen mostanában. Csakis hitünk ereje, feneketlen mélysége és éteri áthatolása csillapíthatja ezt a zajt.
Minden jóakaratú embernek most kellene építenie és épülnie, összekapaszkodnia és főleg elgondolkoznia, hogy most egy eddig teljesen ismeretlen baj leselkedik ránk. Olyan ismeretlen kórképpel állunk szemben, amire az európai tapasztalatok alapján emberemlékezet óta nem, legfeljebb a történelem régesrég múltjában, több száz évvel ezelőtt volt utoljára példa. Nem volt szükség gyógymódra hangolódnunk tatáron és törökön kívül, természetes úton ment minden a történelem során. A sokgenerációs tapasztalatok és a kezelési módok a különleges, ismeretlen betegségre jószerével el is apadtak ezért, nem is aktualizálódtak sem az emberi elmében, sem a lelkekben, sem a viselkedési formákban, sem a forró szurkot állandóan öntögetni szükséges tettekben. Győzedelmeskedett a mifajta gyaurságunk, a mi hitünk.
Az új gyógyszert a kezelhetetlen ismeretlenre tehát most újonnan fel kell fedezni. Erre az egyetlen létező hatóanyag – valamiféle KÖZÖS hit. HIT abban, hogy ami működött kettőezer évig, annak továbbra is működnie kell, még ha másutt gyaurság is a megnevezése. Születünk, fejlődünk, növekszünk, szaporodunk. Szűkebb és tágabb világ ölel körül bennünket, az ébrényi állapottól a tudatos gondolkodásúvá fejlődő, egyebekben a keresztény hitet is magáénak valló embereket. Valamennyi európai embert körülöleli a kipróbált öreg európai világ.
A kétezer év, amire visszatekintünk, nagy történelmet rajzolt be mindenütt a világban. Kétezer év kereszténység, ami egy európai közösséget volt képes teremteni, sőt exportálni, annak minden nyűgével és gyönyörűségével, igazságtalanságával és hasznával, értékeivel és meg nem értettségével, de mindenkor – ha nem is kimondottan, de tudottan – vezéreszméjével. Az európaisággal. Mert hitet adott hívőnek és nem hívőnek egyaránt, valamiféle biztonságot, egy kiszámítható lelki létet, még ha a történelem a több pólusúság miatt ezt fel is szabdalta, de az egységes, kipróbált, tradicionális európai eszme mégis csak egy táborban tartotta az európai embert. Mert valamiféle közös hit volt/van ebben az európaiságban. Egy évszázad 4-5 generációt jelent. Tíz évszázad ötven, húsz évszázad vagy kétezer év pedig már csaknem egyszáz generációt foglal magába.
És mi volt a közös ebben a száz generációban? Még egyszer mondom: a hit. Európa ereje. A nem akaródzik az Újvilág mindenkinek elmélete, az európai gyökér hite. Van persze más hit is. A keresztényi hit ami tudatosabb, mert szerzett, a jóra való törekvésre talán jobban formázható, valamivel több van benne, mint a gyökérből hozott általános hitben. Több a visszatartó erő benne, rárakodóbb, tágabb, mélyebb hit. Elkötelezettebb, nem csak olyan, ami spontán kihajt belőled. Jobban nevelhető, művelhető, transzcendentalitása miatt érzékenyebb, egyénibb és bensőségesebb, mint a gyökérhit. Ez egy kapcsolati hit. Hit és hit. Mindkettő értéket teremt, de ez utóbbi, a keresztényi hit a tudatos megéléssel mégis csak másabb, mert benne van az Isten. Évszázadokon át regnált és meghatározó erejű szokássá vált ez a fajta hit. Európai arculatot és több évszázados európai értékrendet adott és szolgált, elmét, eszmét, művészetet, humanizmust, kapcsolatrendszereket csiszolt és tartott fenn.
A keresztény hitben az is mélyebben tudatosul, hogy az életet elveszítjük, ezért próbáljuk nem csak megmenteni, de átmenteni is a hitet. Jósággal, szeretettel. Az átmentéssel lesz majd az utódok számára elérhető a gyökérhit mellett a keresztényi hit is, aminek kimondatlanul is küldetése van. Félek, hogy ha felborul e HITEK aránya itt Európában, vagy akár elvész akár az egyik, akár a másik hit, megbillen a 2000 éves tapasztalat a megmenthetőre és az átmenthetőre egyaránt, akkor mi lesz? Ez a két hit egymás szomszédja, egymagukban oly nagyon hiteltelenek és erőtlenek. Tehát gyökértelen, keresztényietlen és a mi értelmezésünkben hitetlen lesz Európa. Kiürül hite nélkül, pedig hitünk által leszünk azzá, amik vagyunk. Európaiak. AKIBEN PEDIG MEGHAL A HIT, AZ ELVESZETT. Ne hagyjuk elveszni Európát! Ne hagyjuk elveszni európaiságunkat. Sorsunk lehet elválás külön-külön, de a hitünk legyen találkozás!
Gundy Sarolta – Hunhír.info
