Úgy tűnik, hogy a „free SZFE” harcias ifjoncai némileg összekeverik az oktatási intézményeket az idén elmaradt, de az általuk oly nagyon szeretett fesztiválokkal, esetleg tán Ozorával. Az sem kizárt, hogy némi időutazást élnek meg, és éppen Woodstockba vizionáljak magukat, némi – felmondott – tanári emlék-nyomásra vagy befolyásra.
A porszem a gépezetbe ott került, hogy egy oktatási intézmény nem a bulik, észnélküli, betépett vagy piás tobzódásának, a szabadság csalóka, de kellemes érzetének helyszíne. Rossz hírem van: már az oviban sem az. Az ovi sem ugyanolyan, mint a játszótér, és a főiskola vagy egyetem sem a romkocsma alteregója.
Amúgy az feltűnt nektek, gyerekek, hogy az egyetemeken tanuló diákokat hallgatóknak hívják? Esélyesen igen, hiszen a hallgatói önkormányzatotok szervezi a legújabb hisztiket is, és ők állnak az intézményetek épületét elfoglaló projekt mögött. Tehát ti önmagatokat is hallgatónak aposztrofáljátok, mégsem tudtok hallgatni, figyelni másokra, csakis saját magatokra. Mert ha képesek lennétek erre az egyszerű feladatra, ha önhittségetek, nagyképűségetek nem mérgezné halomra a fiatalos lendületet, akkor meghallottátok volna, mennyire gáz a követeléseiteket tartalmazó petíciótok. Akkor rájönnétek arra, mennyire gáz, hogy az államtól elvárjátok, sőt, követeltiek, hogy anyagilag finanszírozza a tanulásotokat, ám azt már sérelmezitek, ha bele akarnak szólni cserébe a működésbe, vagy esetleg kijelölnek valakit erre a feladatra.
Lehet, hogy otthon, anyunál-apunál azt szoktátok meg, hogy a csodás művészpalántát, az extravagáns színinövendéket pátyolgatják, pénzzel tömik, de cserébe még a szemét levitelét, vagy a kávéspohár elmosogatását sem várják el. Ám ez a való életben nem így működik, gyerekek. Ott a „valamit valamiért” elve alapján zajlik az élet, és ha ezt nem tudnátok, akkor talán hallottátok már azt, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Lehet, hogy most reklámszatyrokban, autók csomagtartójában hordják nektek az ellátmányt, de higgyétek el, ennek legfeljebb apu és anyu nem fogja megkérni az árát. A többi helyről nyugodt szívvel várhatjátok, hogy benyújtjak majd a számlát.
Tudomásul kellene venni, hogy nem vagytok döntéshozói pozícióban. Lehet, majd egyszer, színházigazgatóként abban lesztek, feltéve, hogy tüntetések szervezésébe fektetett energiátokat a tanulásra fordítjátok, de most még ettől nagyon messze vagytok. A színművészet fellegvárának belépő intézményébe felvételt nyerve, máris valamiféle felsőbbrendű csodaművésznek hiszitek magatokat, és mivel tanáraitok – reméljük csak még – nem tanították meg nektek a szakmai alázat fogalmát és lényegét (és csak bízunk benne, hogy ők tisztában vannak vele), akkora arccal járkáltok ki-be a Vas utcai épület bejáratán, hogy csak oldalazva tudtok közlekedni.
De jobb, ha most megtanuljátok, az életben nem mindig úgy zajlanak a dolgok, ahogy ti szeretnétek. Ha nem tetszik a tanár, nem tetszik az iskola rendszere, ha pikkel rátok valaki, és nem tudjátok feldolgozni, fel lehet állni és máshol folytatni. Vagy lehet nyelni kettőt, hallgatni és tanulni, bizonyítani, hogy elérjétek a vágyott célt. Ezt csinálták a felmondott tanáraitok is. Nem tetszett az új főnök, hát felmondtak. Ez ilyen egyszerű dolog.
A különbség pusztán annyi, hogy jobb helyeken – értsd: hétköznapi munkahelyeken – ebből nem csinálnak liberális médiahisztit, és eszükbe sem jut, hogy az osztályvezető felmond, esetleg több is, akkor a takarítónők és a karbantartók elfoglalják a multi vagy a bank épületét. Szóval nem csinálnak belőle liberális médiahisztit, különösen akkor nem, ha a szentséges neokommunista mércén, ahol egy szimpla tüntetést is ezrek követnek jobb program híján, a mai rendezvényetek alig pár száz ember ingerküszöbét érte el.
Tudjátok, valahogy ezek a hisztik kifulladnak. Múltkor még voltak vagy ötszázan, ma a végére már csak alig száz ember maradt hallgatni a semmit. Pont olyan ez, mint a magát földhöz verő kisgyerek. Minden szülő megtanulja, minél jobban veri magát a gyerek a földhöz, annál kisebb a baj. Egy idő után már rá sem néz ilyenkor a kölyökre, úgyis abbahagyja. Ti most pont ezt játszátok. Vergődtök, hisztiztek, sírtok és üvöltöztök, de minél jobban nyomjátok a műsort, hergelitek magatokat nagy előadásba, annál kevésbé vesznek benneteket komolyan.
És van még itt némi bibi, gyerekek. Mondjuk az, hogy azért, mert ti éppen beköltöztetek az iskola épületébe – jó, tudjuk, ott a kollégium, szóval nem fogtok bűzleni két nap után, mint a borz, és ágyban alhattok, nem kell a kemény padlón csöveznie csenevész művésztesteteknek –, szóval emiatt még nem csak TI vagytok a színinövendékek. Ha annyira elfogadók, törődők és a jogokért aggódók vagytok, miért zártátok ki leendő elsőéves hallgatótársaitokat? Miért nem engeditek őket beiratkozni, miért kell az utcáról sírva telefonálniuk haza, hogy most mi lesz velük? És ha ilyen liberálisok vagytok, miért rekesztitek ki az épületből azokat a hallgató társaitokat, akik nem értenek veletek egyet, vagy szimplán csak nem vesznek részt ebben a dzsemboriban? Nekik miért nincs joguk ahhoz az oktatáshoz, amibe már belekezdtek? Ők miért nem folytathatják a tanulmányaikat, ha nekik megfelel ez a rendszer? És egyáltalán: ők miért nem léphetnek a szent bulitok színhelyére?
Mert, valljátok be ti is őszintén, nem az a kétszáz hallgató az SZFE, aki éppen most élvezi a szülők, az ellenzéki pártok, a kormányt támadó szakszervezetek, a különféle NER-ellenes ál-civil szervezetek és persze a falloszimádás jelképeit színpadra citáló Alföldi Róbert és a hímtagrázást a színpadon fetisizáló Hegedűs D. Géza felhívása által odahordott dínomdánomot, no meg az ipari mennyiségű bort. Jobb helyeken a borospince tartalmaz annyi lőrét, és nagyvállalat raktára annyi vécépapírt, amennyit ti felhalmoztatok hirtelen, két nap alatt. No, de semmi nincs veszve, hiszen ha kiszöktök is némi dönert enni, vagy átruccantok valamelyik színházba sajnáltatni magatokat pár percig, az előadás végén (ahogy tegnap tettétek az Örkényben), akkor is marad ember, aki tartsa a frontot az épületben. A lényeg, hogy aki nektek nem tetszik, az ne juthasson be a hallgatói fórumnak álcázott bulira, ti pedig szabadon tehessetek magasról kötelességre és tiszteletre. És persze liberális szemüvegen át véletlenül sem kettős mérce, hiszen miért is lenne. Megszokhattuk, hogy az elfogadás nagymesterei a leginkább kirekesztő, leginkább gyűlölködő népség, ti pedig őket tartjátok mestereiteknek az élet minden területén.
Adja magát a kérdés, hogy a „nagy öregek”, akiknek nevét minden korosztály ismeri, akiktől sokat tudnátok tanulni akár szakmai, akár emberi téren, vajon hol maradnak ezekről a rendezvényekről? Vajon ha annyira igazatok van, miért nem alkotnak csatárláncot, és állnak ki mellettetek? A mai nap legnagyobb támogatója Alföldi mellett Kasszás Erzsi volt, aki legalább olyan jelentőset alkotott a szín- pontosabban filmművészet terén e reklámszereplésével, mint ti végzős diákként a felolvasott háromsoros Petőfivel és a Motherfuckin’ Sunday-re tombolással.
Persze lehet vergődni azon, hogy vajon tényleg a „liberális hüllőkeltető” felszámolása a kormány célja, vagy pedig most szaladt tele a bocskoruk azzal, hogy több mint 10 éve sorozatos gazdálkodási szabálytalanságok és fokozott korrupciós veszélyek jellemzik az SZFE gazdálkodását, legalábbis az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nyilvános jelentései alapján. Most unták meg azt, hogy az egyetem vezetésének ultraliberális és/vagy neokommunista módon sikerült gazdálkodnia a közpénzekből, és hogy az Állami Számvevőszék szerint az Egyetem gazdálkodása a korábbi ellenőrzések tapasztalatai és jelen ellenőrzés megállapításai szerint évek óta nem felel meg a törvényi előírásoknak. De persze erről mélyen hallgattok, hiszen a pénz csak jöjjön, de a ti dolgotokba aztán senki ne szóljon bele. És ebben az aspektusban azért elég érdekes a CEU-s tüntetésekről átvett, általatok bőszen használt „Szabad ország, szabad egyetem” rigmus, főleg, hogy hangzatosan elzárkóztatok mindenféle politikától. Pedig teljesen szabad minden: szabadon dönthettek, hogy mentek, vagy maradtok az egyetemen. Persze simán átvehettétek volna a „Védd a fákat, egyél hódot” szlogent is, legalább annyira hitelesek lennétek politikai elzárkózás terén, mint a CEU-s rigmussal.
Senki ne ugasson bele sem gazdálkodásba – de azért pénzt adjanak ám, feltételek nélkül, és jó sokat – sem abba, hogy ti mit és hogyan tanultok. Ne érdekeljen senkit, hogy ti a valódi művészetet félreértelmezve, az eltorzult világszemlélet menő (és rém művészi) extravaganciának beállítva olyan szemetet akartok alkotni, ahol a primitívség és a dekandencia a színművészet szinonimája. És legkevésbé sem érdekel benneteket, hogy a többségi társadalom erre korántsem vevő. Nem érdekel benneteket, hogy az emberek többsége számára háromsornyi Petőfit felolvasni és nem elszavalni gáz, és méltatlan nagy színművészeink, és alkotóink emlékéhez. Nem érdekel benneteket, hogy nemzetünk nagy és legendás színészei már istenített Alfölditek és Hegedűs D. Gézátok előadásai és rendezései láttán is forognak a sírjukban, mert számotokra a deviancia, a polgápukkasztás, a kivagyi nagyképűség és felsőbbrendűség és nem a tehetség az irányadó.
Szóval, kicsi huszárok, nagyon fordítva ültök a lovon. Ti hallgatók vagytok, szóval hallgassátok az előadásokat, figyeljetek, tanuljatok, ugyanis ez a kötelességetek. Tudom, csúnya szó, és úgy tűnik, se apu-anyu, se a tanárok nem homályosítottak még fel benneteket arról a tényről, hogy jogokat akkor kérhettek, ha a kötelezettségeiteket teljesítitek. És amíg fel nem nőttök a feladathoz, ne szóljatok bele a dolgokba. A véleményeteket persze jogotokban áll elmondani, kulturált, tisztelettudó módon, és jogotokban áll továbblépni, ha nem tetszik a rendszer. Ám ahhoz, hogy veletek egyet nem értő diáktársaitokat akadályozzátok tanulmányaik elkezdésében, nincs jogotok. Ahogy ahhoz sem, hogy az iskola épületét nem a rendeltetésének megfelelően, saját, álcázott bulijaitokra használjátok – közpénzen. Azon a pénzen, amit anyu-apu és sok, tisztes ember megtermelt, hogy ti tanulhassatok.
Remélem, hamarosan legördül a függöny ezen a szánalmasra sikeredett, ámde túl hosszúra nyúló előadáson, az utolsó lekapcsolja a villanyt, és szépen hazasétál. Bár ami a villanyt illeti, én már most kilőném, hátha a telefonok lemerülése okán, és a közösségi (függő) oldalak elérésének hiányában a buli-tüntetés is gyorsabban véget érne. Ha pedig még a bor és a kaja is elfogy, a döneres bezár, nincs cigi-, pia- és kajautánpótlás, garantált lenne a heppening vége. Hiszen NER-ellenes tüntit tartani is csak jó ellátottság, elegendő élelem, folyadék és játszótárs mellett lehet igazán. Ez a komfort-tüntetés rulez. Milyen élhetetlen is ez a fránya diktatúra, ugyebár?
Varga Moncsi – Hunhír.info
