Értem azt, hogy az Index rettentően szeretné magát annak az egykor volt, valóban független portálnak mutatni, ami a sikereiket hozta. De valljuk be őszintén: ez rohadtul nem megy. Nem megy, mert hiába magas színvonalú a fent említett rovatokban végzett munkájuk, hiába igyekeznek kritikát megfogalmazni a politikai színtér minden szereplőjével szemben, az arányok igencsak nem a függetlenség látszatát mutatják.
Valamikor nagyon régen, még a hazai sajtótörténet hajnalán amikor Légrády Károly volt a Pesti Hirlap tulajdonosa, létezett független magyar sajtó. Ő még képes volt piaci alapon működtetni a lapját, távol maradva a pártpolitikától. „Óbégatás helyett tettekre van szükség. De éppen a tettekre nézve nincsenek pártjaink tisztába magokkal. A P.H. ennélfogva nem csatlakozhatik e létező pártok egyikéhez sem” – ez állt saját hitvallásukban.
Valószínűleg én szúrtam el saját szakmai karrieremet, vagy ki tudja tán, a tanáraim, akik azt tanították nekem, nekünk, hogy az újságíró nem felsőbbrendű lény, hanem mesterember. Ugyanolyan mestere a szakmájának, mint a cipész vagy a boltos. Ő is szolgáltat, az ő áruja pedig a hírek. Persze mi is megtanultuk, hogy léteznek különféle sajtóműfajok, és ezek csak igen kis részébe fér bele a személyes vélemény, a saját érzés, a kritika. Ahogy Pulitzer fogalmazott: A hír szent, a vélemény szabad.
De a mai magyar valóságban ez már nem így van. Hiába volt jó az Index Tech-tudomány, Kult vagy Sport rovata, hiába dolgoztak ott ügyes tollú újságírók, valamiféle félreértelmezett politikai pártkatonaság okán, némi médiahisztivel és pártakcióval megfűszerezve szépen felmondtak. Pedig ha ők valóban újságírók, és nem csak annak vallják magukat, mint – valljuk be – legtöbben manapság a szakmában, akkor pontosan tudják, hogy egy tól-ig határon belül az újságírónak mindent meg kell tudnia írni, és munkájának nincs köze saját világnézetéhez, vallásához, nemi és egyéb identitásához.
Ahogy a cipész sem mondja azt, hogy a te cipődet nem talpalja meg, a boltos sem, hogy neked nem ad kenyeret, mert te fekete/fehér, magyar/cigány, keresztény/zsidó, szegény/gazdag vagy, úgy az újságíró sem mondhatja a főnökének, hogy nem tudósít mondjuk egy eseményről, mert az neki nem tetszik.
A bajok ott kezdődnek, hogy elmennek, tudósítanak, és a tudósítás mint műfaj már nem jelenik meg a végeredményben. Mert az már véleménycikk lesz, teletűzdelve a – szerintük – elvárt politikai véleményekkel. Ennél már csak az a rosszabb, amikor mindezt még riportnak is hívják, mert ilyen szinten nincsenek tisztában saját szakmájuk alapjaival.
Értem azt, hogy az Index rettentően szeretné magát annak az egykor volt, valóban független portálnak mutatni, ami a sikereiket hozta. De valljuk be őszintén: ez rohadtul nem megy. Nem megy, mert hiába magas színvonalú a fent említett rovatokban végzett munkájuk, hiába igyekeznek kritikát megfogalmazni a politikai színtér minden szereplőjével szemben, az arányok igencsak nem a függetlenség látszatát mutatják.
És egyébként még ezzel sincs baj. Nincs baj, hiszen ha én holnap alapítok egy lapot, portált, bármilyen médiát, akkor jogom van ahhoz, hogy a saját világnézetemet közvetítsem azon keresztül. Nem kell azt hazudnom, hogy független vagyok, ha nem tudok vagy nem akarok az lenni. Csak valahogy a mai baloldal mániája az, hogy az a független, amire ők azt mondják. Szerintük ma már a vélemény, pontosabban az ő véleményük szent, a híreket pedig ehhez igazítva, szabadon kezelik. Kicsit goebbelsi vélekedés ez, de hát ők tudják, mennyire akarnak ehhez az általuk hőn utált ideológiához hasonlítani, kicsit átalakítva az „az a zsidó, akire mi azt mondjuk” szlogent „az a független, akire mi azt mondjuk” szologenné.
Merthogy a Momentum, amely a mai, általuk és a szerintük független média szerint tízezres nagyságrendű rendezvényt szervezte, valahogy úgy közelíti meg a sajtó függetlenségét, hogy csak az felel meg e kritériumnak, amelyik alfelüket kellőképpen fényesre polírozza a nyelvével. Amelyik a mai heppeningről két és félszeres szorzóval tudósítja a résztvevőket, amelyik mélyen elhallgatja Kádár Barnabás barátjuk ámokfutását, és amelyik már nem akar emlékezni a vidéki embereket gyalázó kijelentéseikre. Az a Momentum, amelynek tagjai az Origo szerkesztőségébe rontva nekitámadt egy újságírónak, mert nem tetszett cikkének kritikus hangvétele. Mert az nem volt szerintük „független”. Az a Momentum, mely annyira kedveli a szerinte független Mércét, leánykori nevén Kettős Mércét. Azt a portált, melynek minden cikkében szerepelnek a „tőkés”, „akciós-reakciós”, „kapitalizmus ledöntése”, „burzsoázia” és egyéb marxista szavak, de azért ők nem neo-kommunisták.
De ez biztos belefér. Bár a tüntetésen résztvevő jobbikos politikus, Z. Kárpát Dániel egy posztja alatti kommentben úgy fogalmazott, hogy „ez az új kommunizmus mindenkit bedarál vagy elpusztít” (értsd: a NER és a Fidesz-rezsim), azért az annyira nem zavarta a szélsőjobboldalból balliberálissá vált párt képviselőjét, hogy a tüntikén jó pár kommunista szlogen hangot kapott, és nem feltétlenül Vajnai szájából. De hát a modern értelmezésű nemzeti érzelmű, jobboldali és konzervatív ember értékrendjébe belefér neokommunistákkal vonulgatni.
De ne legyenek kétségeink, nem csak a tornából felmentettek pártja szereti ezt a féle goebbelsi függetlenséget, a Jobbik sem maradt ki a sorból. Az a Jobbik, amelyik álomszerű víziókat kergetett a TV2 és az RTL kivégzéséről, helyének sóval való behintéséről, és amelyik mesésen beállt a sorba, amikor az MSZP álmentős videójának okán mentegetni kellett a kamuzókat.
Hogy a lúd valóban kövér legyen, felsorakozott még a DK teljes nyugger-kommandója, a Párbeszéd nevű, mérhetetlen párt serege, a neten éppen árnyékkormányt szervező Kossuth téri brigád, a Ligetvédők csapata, és természetesen nem maradhatott el hős koménistánk, Vajnai Attila és párja, Noé Hisztérika sem. Ja, a hazai keménymagról, a feledhető nefelejcs gergő képviselte antifákról se feledkezzünk meg, hiszen felvonult a komplett harminckilós Auróra brigád is, persze kissé megijedve az amerikai lépéstől, most már nem zászlókkal és egyenruhában, nehogy őket is terrorszervezetnek nyilvánítsák.
A díszes társaságon végignézve meg kellett állapítsam, hogy ez a szerencsétlen, a történelem során annyit rugdalt kis ország nem csak antifákból kapta a legselejtesebbet, de még ellenzékből is keményen gagyi jutott nekünk. De legalább a sokadjára is újjáalakult, ám még mindig szépkorú tagokkal megtűzdelt Kossuth téri köztársaságiak jól felszerelkezve érkeztek, volt köztük, aki komoly túrabotokkal indult neki a nem kicsi távnak, emlékezve arra, hogy nem is olyan régen pár tagjuk majdnem elhalálozott a Várba mászás közben. Persze a rutinosabbak tömegközlekedéssel beelőzték a menetgyakorlatozásból sétálóvá csendesült tornából felmentetteket, akik maszkban lihegték végig az utat, mert vírus nincs, de mégis van, és lehet, hogy romkocsmában nem, de tüntetésen fertőz. Aztán már csak attól rettegtek, nehogy kitalálják a Kunigunda utcába vagy Kossuth térre masírozást, mert lekésik a Dob utcai drogfutárt.
Ugye, mennyire függetlenre sikeredett ez a független sajtóért folytatott küzdelem? Azt hiszem, nagyon elkeseredhettek hazánk ultraliberálisai, hogy idén elmarad a Pride, és a nyüves COVID okán nemhogy fesztiválok nincsenek, de még valamire való tüntetés se lehetett eddig szeretett fővárosunkban. Hát gyorsan szerveztek egy Pride-pótló bulikát, és a Momentum megkezdte kampánybeszédét, jó előre gondolva a két év múlva esedékes választásokra. Aztán mind megunták, és hazamentek, pontosabban megszállták a bulinegyed kocsmáit, az Aurórát és egyéb kultikus helyeiket. Mert a rendszerváltás, Zorbán elzavarása várhat, de a péntek esti bulika bizony nem. Keményen és hősiesen ellenálltak a ligetes Niko és Szabó Gábor invitálásának, nem akartak a Kossuth térre sem vonulni, sőt, ott sem maradni, mert felmérték: a közelben se bolt, se kocsma. Még egy kicsit „sün-sün”-öztek egy röpke igazoltatás okán, legalább ennyit eltanultak az egykor volt jobbikos időkből, és feladták. Nekik tegnap és ott ennyit ért meg az általuk vágyott „sajtószabadság” és „függetlenség”.
De mi is történt pontosan? Gerényi Gábor, az Index oszlopos, régi tagja letett egy javaslatot az asztalra, hogy lehetne hatékonyabban működtetni az Indexet. A javaslatot ugyan elutasították, ám a főszerkesztő önhatalmúlag fogta magát, és az Index függetlenségi barométerét átállította „veszélyben levő”-re. Nem állt meg itt, hanem elrohant a 24.hu szerkesztőségébe és kvázi üzleti titkokat szivárogtatott ki a konkurens médiának, valamint ezzel a tettével saját cége hírnevét rombolta. Persze fejlettebb országokban ezért azonnali kirúgás jár, még fejlettebb helyeken bilincsben, pórázon viszik el, kevésbé fejlettebb helyeken pedig szimplán fellógatják. Nálunk, ebben az ordenáré diktatúrában pedig Bodolai, a kuratóriumi elnök kérlelgette szépen, ugyan, állítaná-e már vissza azt a rohadt barométert, mert így elmennek a hirdetők. De Dullt ez nem érdekelte, pedig esélyes, hogy nem hitte, majd a csökkenő bevételéből ugyanúgy megkapja mindenki ugyanazt a fizetést. Mondhatni, Dull leszarta, mi lesz a kollégáival.
Persze megjelent egy zárt fórumon Bodolai bejegyzése, miszerint eközben Dull hősiesen szaladgált bizonyos balliberális politikai körökhöz, és a PestiSrácok.hu indexes forrásból úgy tudja, az ominózus igazgatósági ülés után Dull Szabolcs rögtön Dobrev Klárával beszélgetett. Gyurcsány Ferenc neje közel fél óráig tárgyalt a portál volt főszerkesztőjével. Ez sem volt elég, mert jó pár alkalommal a szocialista kötődésű Nyakóval is egyeztetett, persze ezt is kizárólag a függetlenség érdekében.
Aki nem értené, hogy ez a káosz miért káros, hát elmondom: elriasztja a hirdetőket, csökkennek a lap bevételei, veszélybe kerül fenntartása, többek között az újságírók és a többi dolgozó fizetése is, mondjuk tény, hogy pár ezer birka torkán megint le tudták tolni, hogy még ezért is a Zorbán a hibás, no meg a szemét Fidesz. De Dull a kollégái farkával verte a csalánt, mert bízott egy szebb – pénzesebb – jövőben. No, hát ezért lett végül kirúgva a főszerkesztő, ezért pakolta ki székéből az a Bodolai, aki egyébként tizennyolc éve az Index ügyvédje – értitek: már a Gyurcsány kormány alatt is az volt -, és soha nem volt jobboldalisággal vádolható, de még csak fideszesenek sem bélyegezték meg soha.
No de menjünk tovább. Új vezérigazgató, Szombathy Pál kerül az Index vezérigazgatói székébe. Ő is, akárcsak Sztankóczy András, egy igazgatósági tag, ismert újságírók, akik mindig is a balliberális oldalt erősítették. Ők ketten és Bodolai mentek be a szerkesztőségbe még csütörtökön. Őket küldte el a komplett szerkesztőség a halál hímtagjára, őket, pontosabban Bodolait zsarolták meg a vérben forgó szemű, vérre szomjazó újságírók, hogy azonnal vegye vissza Dullt, vagy irgumburgum, mind felmondanak. Ennek lett a vége az, hogy jó sokan távoztak. Persze csak úgy, szakmai alapon, nem ám pártpolitikai okok miatt vagy nyomásra. Nem ám a szerkesztőség verte szét saját magát röpke két nap alatt, úgy, hogy a képben levő szereplők mindegyike a balliberális táborhoz tartozott. Dehogyis! Pusztán csak csúcsra ért hisztéria, és mivel esélyesen ők nem olvasnak LeBont a tömegrendezvények és nagy hatású események előtt, hát szépen, birkaként addig hergelték egymást, míg kollektív öngyilkosságot követtek el. Bár egy művelt kollégám azt írta, hogy ez kollektív harakiri volt a javából, szerintem inkább pusztán csak kiherélték magukat. Úgy szimplán, emberileg és szakmailag egyaránt. De mivel jelen világunkban, a BLM és a Pride, a sokszínűség és egyoldalú tolerancia korában a heréltség egyfajta felsőbbrendű és bár enyhén módosult, de igen divatos tudatállapot, hát nagy az esélye, hogy a víziók és politikai hazugságuk ellenére is kétharmados többségben levő balliberális médiabirodalom valamely tagjánál ők biztosan kapnak jól fizető állást. Olyat, ahol nem a szakmai tudás számít, hanem hogy ki mennyire tud elkurvulni egy adott összegért, és mennyire mélyen ér a nyelve urai alfelébe.
Arról már tényleg csak zárójelben emlékezzünk meg, hogy az egyik teljesen független indexes emberke jópofa ötletnek tartotta egy, a pólójára firkált idézettel megjelenni a felmondós heppeningen. A bibi csak ott van a történetben, hogy ez az idézet az egykori Vörös Hadsereg Frakciónak, a kommunista nyugatnémet terrorszervezetnek volt a mottója. Így szólt: „Az erőszak az egyetlen válasz az erőszakra”. Szóval az eseményen olyan felirattal pózolni, amellyel egy terrorszervezet 32 ember lemészárlását indokolta meg egykoron, az jópofa dolog, és véletlenül sem sérti a függetlenek érzékenységét. De persze ez sem afféle balliberális kettős mérce.
Nem tudom, ki mennyire van képben, de ha megnézzük az eseményeket, ami igazán lényeges és a szemnek is látható, az csütörtökön zajlott. A tüntetés pénteken. Jobb helyeken bizony egy tüntit 48 órával korábban be kell jelenteni a rendőrségen, erre most, a járványhelyzet miatt még fokozottabban kényesek a szervek. Ahhoz tehát, hogy a pénteki, tízezresnek hazudott, de még a legbarátibb számolás szerint is nagyjából négyezres tüntetést jogszerűen megtarthassák, már szerdán be kellett jelenteniük. Tehát a Momentum pártpolitikusai valamit tudtak, amit a közvélemény nem. Valamit tudtak arról, hogy mi készül a szerkesztőségben, mi készül a rém független balliberális média háza táján és mi zajlik a Momentum-DK háza táján.
És innentől el lehet gondolkodni azon, hogy a magukat szolgáltató szakemberek helyett valamiféle sztárallűrökkel megáldott, művésznek képzelő, éppen ezért munkájukat más vezetése alatt elvégezni nem hajlandó szerkesztőségi tagok valóban újságírók-e, vagy pedig egyszerűen politikai ribancok, akik éppen lefeküdtek valamely balliberális politikai oldal nyomásának és megrendelésre írogatják a függetlennek hazudott propaganda szövegeket.
Ahogy a képeket nézem, a cikkeket olvasom az eseményről, az Index egész kálváriájáról, valamiféle rejtélyes oknál fogva megállás nélkül egy dal zakatol a fejemben, annak is ez a sora: „Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát, és nemzetközivé lesz holnapra a világ.” Aki pedig legalább olyan vén, mint én, az pontosan tudja, ez a Gyurcsányék által még nemrégiben is örömmel énekelt egykori dal bizony semmiféle jót, de főleg szebb jövőt nem ígér.
Megmondom őszintén, sajnálok pár rovatot. Megkockáztatom, kedveltem az Indexet, tudtam olvasni a sorok mögött és között, ki tudtam szűrni az oda nem illő politikai felhangokat a nem vélemény műfajú cikkeikből. De most úgy gondolom, hogy rájuk is igaz: aki kurvának áll, ne sírjon, ha megtörténik az…
Varga Moncsi – Hunhír.info
