Ma talán gyászbeszédet várna mindenki a tegnap életének 84. évében elhunyt Csurka László színészóriásról, én azonban úgy vélem, hogy előbb legyen magáé a nagyszerű versmondóé a szó.

Ha akadna valaki, aki nem tudná, netán megfeledkezett volna arról, hogy kitől is búcsúzunk, annak és mindenkinek-mindannyiunknak emlékeztetőül nyúljunk bele a feneketlen kincsesládába, amelyből Csurka László megrázó hangú versmondásait tároljuk.

Ez a vers 2012. október 23-án, a forradalom ünnepén, a legnagyobb nemzeti nagyszínpadon – még a híres MIÉP nagygyűlések legendás Hősök tereinél is nagyobb pódiumán – hangzott el, az Országház előtt, a telisden teli zsúfolt Kossuth téren, sőt, az Alkotmány és más környékbeli mellékutcákban is hallható volt, amelyre a színművész nem titkoltan holtáig büszkén emlékezett.

A katartikus vers Márai Sándor alighanem leghíresebb írása, a Mennyből az angyal.

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info