Gróf Széchényi Ferencről ritkábban esik szó, mint István fiáról, a legnagyobb magyarról, de azért mindjárt az elején szögezzük le: az ő érdemei is elévülhetetlenek a magyarság számára, hisz hozzá kötődik a Nemzeti Múzeum és a ma Országos Széchényi Könyvtárként ismert nemzeti gyűjtemény megalapítása.

Tehát: április 28-án ünnepeljük sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Ferenc János József (1754-1820) Somogy vármegye főispánja, főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos – vagyis Széchenyi István édesapja születésnapját. Ha végigtekintünk az előző mondaton, akkor kitűnik: minden egyes részéről akár külön is lehetne írni, hisz érdekes lehet, hogy

• mi dolga is volt egy főkamarásmesternek,
• ki lehetett aranygyapjas lovag,
• s mit csinálhatott a királyi küldött, illetve a királyi biztos.

(Talán majd egy másik alkalommal, visszatérhetünk rá…)

Széchényi Ferenc gróf életpályája egészen egyedülálló, hiszen a fentebb felsorolt funkcióin kívül – egyáltalán nem mellékesen – például még a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese is volt, sőt országbíró-helyettes is, meg még a Duna és a Dráva szabályozásának királyi biztosa is.

Máig maradandóan azonban leginkább azért emlékszünk rá, mert 1802-ben a 11.884 nyomtatványból, 15.000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Ezt tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapításának. A két intézmény őse 1808-ban jött létre.

Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért Széchényi érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta, majd utóbb a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagjává fogadta. (A Magyar Tudományos Akadémia elődje, jelesül a Magyar Tudós Társaság, mint tudjuk, majd csak Széchényi Ferenc fia, István által alapíttatik meg néhány évtizeddel később.)

Széchényi 1777. augusztus 17-én, Kópházán feleségül vette tolnai Festetics Julianna grófnőt (1753-1824), gróf Festetics Pál és Bossányi Júlia grófnő leányát. A házasságból hat gyermek született, közülük három fiú- és két leánygyermek érte meg a felnőttkort – István (1791-1860) volt a hatodik gyermekük.

Széchényi Ferenc 1812 és 1820 között, azaz az abszolutizmus évei alatt a magánéletbe vonult, ekképp tiltakozva Metternich rendszere ellen. A politikai reakciót látva egyre levertebb lett, és ahogy fia írta: a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába 1820-ban. Három évre rá neje is követte.

Gondoljunk Széchényi Ferencre az őt megillető, nagy szeretettel!

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info