Hogy ki volt Moyses Márton költő, azt sajnos még ma is csak kevesen tudják. És még kevesebben tudnák, ha Tófalvi Zoltán erdélyi újságíró a Magyarok Világszövetsége hathatós támogatásával nem kutatja ki, s nem tárja ország-világ elé sorsát, mártíriumát.

Moyses Márton 1941. április 20-án Nagyajtán született. Az 1956-os forradalom idején három társával elindul Magyarország felé, hogy csatlakozzék a forradalomhoz, de a határon másodmagával elfogták.

Később 1960-ban letartóztatták a “Holnap forradalom lesz, a “Vörös és fekete reakció” illetve a “Beszélgetés a halállal” című verseiért, és hétévi börtönbüntetésre ítélték.

Mártont a Securitate olyan kegyetlen módon vallatta, hogy ő, elkerülendő a vallomástétel lehetőségét, rabruhája szövetszálait felhasználva egy óvatlan pillanatban levágta saját nyelvét. A Securitate egy börtönorvossal minden érzéstelenítés nélkül visszavarratta a nyelvet, s a kínzások folytatódtak.

Amikor később, már emberi roncsként szabadul a börtönből, kényszerlakhelyül egykori szülőfaluját jelölik ki. Látványos elrettentés volt ez a helybélieknek: lássa mindenki mi lett a korábban jóképű fiúból, tehetséges költőből, csak azért, mert szembeszállt a kommunizmussal.

Márton idegei nem sokáig viselik el ezt a földi poklot. 1970. február 13-án, pénteken, felgyújtotta magát Brassóban, a Román Kommunista Párt székháza előtt. Három hónap múlva, a baróti kórházban hal meg őrizet alatt úgy, hogy a Securitate parancsára minden orvosi ellátást megtagadtak tőle! Versei nem maradtak fenn, a Securitate megsemmisítette…

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info