Egy se korábban, se ma már nem létező nép, a szedett-vedett, hazaáruló “csehszlovák nemzet” a Nyugat buzdítására 1919-ben betört az akkor zűrzavaros, károlyimihályista Magyarországra, s megpróbálta megszállni a talpig becsületes palóc várost, Balassagyarmatot. Csakhogy Mikszáth vérei ellenálltak!
Ellenálltak, s a balassagyarmati felkelés során január 29-án végleg elzavarták városukból a hazátlan betolakodókat.
A harcokban több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette, s eközben a laktanyát a polgárok a megérkező iglói géppuskások egységeivel visszafoglalták – így megvédték Gyarmat becsületét a “kultúreurópai” gyalázattól.
Az egy évvel későbbi Trianon-gyalázat során perifériára került város az eltelt évszázad alatt sokat szenvedett: az ország kommunista urai undorodtak minden emberi értéktől – nem bírták sem a magyarságot, sem a hősiességet, sem pedig a kultúrát – de a gyarmatiak mégis átmentették városukat a jövőnek. Ám ne szépítsük: az Ipoly folyó túlparti része, az egykoron szintén a városhoz tartozó Tótgyarmat – sajnos –, ha nem is az azóta szétmállott Csehszlovákia, de Tótország megszállása alatt áll…
A gyarmati felkelők hősiessége elismeréseként, 2005-ben az Országgyűlés a Civitas Fortissima (legbátrabb város) címet adományozta a hajdani megyeszékhelynek, Palócország fővárosának.
A hős Balassagyarmat napján emlékezzünk azokra is, akik felépítették – de még inkább azokra, akik megőrizték Észak-Magyarország e gyöngyszemét! Isten áldja Balassagyarmatot!
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
