Ezt a címet kapta Domonkos László új könyve, amelyet a napokban mutattak be a Polgárok Házában. A téma érdekes, különösen azoknak, akik már megjárták a Délvidéket, s tapasztalhatták,hogy a magyar és a szerb nemzet ottani kapcsolata bizony még köszönőviszonyban sincs azzal az állapottal, amelyről a diplomáciai hírek szólnak.
Így írt a könyvbemutatóról a Polgárok Háza meghívója:
“Rendszerváltás titóista-jugoszláv módra, magyar szemszögből, háborúval, és a délvidéki magyarok szervezetének szétverésével…
Domonkos László új könyvét bemutatja Kisimre Ferenc délvidéki irodalmár, újságíró.”
A téma érdekes, különösen azoknak, akik már megjárták a Délvidéket, s tapasztalhatták,hogy a magyar és a szerb nemzet ottani kapcsolata bizony még köszönőviszonyban sincs azzal az állapottal, amelyről a diplomáciai hírek szólnak.
Ráadásul ha megpróbálunk elmélyedni a “hogyan történt?” kérdéssel, akkor hamar rájövünk, hogy egy csöppet sem ismerjük déli testvéreink sanyarú sorsát.
Itthonról sokáig csak a “majdnem Nyugat”-ot láttuk a jugóknál, de ez a Szerbiában élő magyarság számára egész más volt. A délvidéki magyarok sanyarú körülmények között éltek Titó alatt is, de most is csak ritka eset, hogy fülig ér a szájuk. A háború előtt, alatt és után százezrek menekültek el. És mi erről szinte semmit nem tudunk.
Arról sem, hogy milyen vérengzést hajtott végre a kommunista hatalom, hogy a már említett Csúrog lakosságát az utolsó magyarig kiirtották. (Épp a minap volt a csúrogi népirtás évfordulója.)
De jobbra fordult-e utóbb – a műország széthullásához vezető – háború után a magyarok sorsa? Az újságok és a politikusok szerint igen.
Domonkos László könyve az első, biztató összefogás széthullását elemzi a közelálló szemével – ő ugyanis a kérdéses időben Szegeden élt, s a közelség, valamint a kishatárforgalom segítségével szinte belülről láthatta az eseményeket.
Sokat kell tanulnunk még, hogy megértsük, honnan hova jutott és juthat még a délvidéki magyarság…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info