A hagyomány úgy tartja, hogy Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt a falu plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Pöfékelt ő éjjel-nappal, mondhatnánk, de azt mégis alig hinném, hogy alvás helyett, vagy pláne alvás közben is a füstöt eregette volna – ám ki tudja…
A szenvedélyek kiszámíthatatlanok.
Ibafa – a baranyai Zselic dombjai közt húzódik meg. Szép fekvésű, kis zsákfalu, Szigetvártól nem messze, északkeletre. Első okleveles említése 1425-ből való – abban még nem volt szó semmiféle pipáról.
Ibafa Szigetvár eleste után – miként a könyék más falva is – elnéptelenedett. Később az 1700-as évek közepén horvátok, majd németek települtek a faluba. A ma is álló katolikus templomot 1865-ben építették. A falu országos hírnevét lényegében e templom plébánosának köszönheti. Meg persze az ő fapipájának.
A hagyomány úgy tartja, hogy Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt a falu plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Pöfékelt ő éjjel-nappal, mondhatnánk, de azt mégis alig hinném, hogy alvás helyett, vagy pláne alvás közben is a füstöt eregette volna – ám ki tudja…
A szenvedélyek kiszámíthatatlanok.
A plébános szenvedélye adta az ötletet barátjának, Roboz István újságírónak, a Somogy című lap szerkesztőjének a híressé vált mondóka megalkotásához, amely már az 1900-as évek elején szerepelt iskolás könyvekben, mint nyelvtörő. Bizonyára mindenki ismeri, igaz a köznyelv Ipafát mond Ibafa helyett, hisz úgy csak jobban hangzanék – ám Ibafa mégis csak Ibafa:
„Az ibafai papnak fapipája van,
tehát az ibafai papi pipa papi fapipa.”
A versike teljes szövege ekképp hangzik:
„Az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa.
Tél vagy nyár, meg nem unja már, mindig ott lóg szájában a papi pipaszár.
Mert az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa.”
Még a század derekán, 1931-ben megszületett a fent idézett, ismert mondóka zenei feldolgozása is, Komjáthy Károly – Emőd Tamás – Török Rezső: Ibafai lakodalom című operettjében.
Ettől kezdve az ibafai pap és a pipája még inkább az érdeklődés középpontjába került.
Ekkor már Sarlós (Schlahter) Ferenc volt az ibafai plébános, neki viszont nem volt pipája, s ezt hívei rossznéven vették tőle, ezért egy szép fapipával ajándékozták meg. Az új pipát Gerber Béla iparművész készítette el 1934-ben. Természetesen ez a dohányzószerszám teljes egészében (a kupakjával együtt) fából készült. Nagyméretű, különleges és egyedi darab.
Ettől kezdve az ibafai plébánosok sok szép pipát és más dohányzástörténeti relikviát gyűjtöttek össze. A gyűjtemény legbecsesebb darabja az eredeti “ibafai papi fapipa” – lenne, ám azt a pipagyűjtemény más jeles darabjaival együtt a Pécsi Püspökségben őriznek. Szegény Ibafának csak egy másolat jutott, de azért a falu idegenforgalmán sokat lendít e jelyi Pipamúzeum.
Érdekes módon Pécsett a pipás községben 1724. augusztus 20-án tanácshatározat született az utcákon és tereken való pipázás betiltásáról. Sajnos vagy nem sajnos – elég kis hatásfokkal. Így az akkori határozatot – bár többször dobszóval is kihirdették – megszigorították, s a vétkest 25 forinttal, majd utóbb még száz botütéssel büntették.
Ez sem, hatott – így az ibafai pélébános és mindaz, aki akart, nyugodtan pipázhatott.
A történelem azóta megismétlődött! Nem sokkal azután, hogy Magyarországon törvényileg is betiltották a nyilvános helye való dohányzást, Ibafán még mostanság is rendeznek nemzetközi lassúsági pipaszívóversenyt – a helyi kultúrházban. Hogy volt-e vagy van-e rá engedély, azt nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy a vétkesek (a győztes és a nyertesek egyaránt) megkapják-e a 100-100 botütést…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
