Haynau cs. kir. táborszernagy Bechtold altábornagyhoz intézett leiratában helyteleníti, hogy nevezett hadosztálya a július 11-i komáromi csatában nem a kiadott utasítás szerint működött, és nem támadta meg lovasságával a magyarok szárnyát.
***
Nagyságos báró Bechtold cs. kir. altábornagy, hadosztályparancsnok úrnak
Sajnálattal kellett a tegnapi csata során észrevennem, hogy nagyságod az ön alá rendelt csapatokkal nem a pontosan megjelölt parancs szerint járt el, és ezáltal a helyes várakozásaim nem teljesülhettek.
A parancsban elrendeltem, hogy ha a Pusztaharkályon felállított tartalék hadtestet túlerővel megtámadnák, akkor a lovas hadosztály azonnal essen az ellenség szárnyába, és meg kellett volna azt támadnia.
Ez nem történt meg, és habár nagyságodat az ellenség Ószőny felől lekötötte, de legalább egy dandárt kellett volna küldenie a fenyegetett pontra, amelynek az állásunk legfontosabbjaként minden mellékcélt meg kellett volna előznie.
Mikor délután a csata kiterjedt az egész vonalra, és az orosz hadosztály is beérkezett a tartalék hadtest jobb szárnyára, a lovas hadosztályból még mindig semmit sem lehetett látni. Hosszabb idő után gróf Mennsdorf ezredes úr egy közlegényt küldött hozzám azzal a kérdéssel, hogy mi a teendője az ezredével. Egy futártiszt által azonnal kiadtam számára a parancsot az előnyomulásra, és a gyalogság jobb szárnyának a mentesítésére. Ez csak vontatottan történt meg. Azt kellett feltételeznem, hogy az ezredes úr nem kapott öntől instrukciókat.
Amikor megküldtem önnek a leghatározottabb parancsot, hogy az egész csapatával nyomuljon előre, akkor úgy teljesítette ezt a parancsot, miként ezt az e hó 11-i beszámolójában jelenti, hogy csak lépésben nyomult előre az orosz oszlopok jobb szárnyán.
Nem titkolhatom el nagyságod elől, hogy ez az esemény nagy zavarba hozott engem, ugyanis, ha a lovas hadosztály a döntő pillanatban elérte volna ezt az oly fontos pontot, – amelyet egy lovassági tábornoknak nem kell előre kijelölni, hanem önmagától is a szemébe kell ötlenie, – akkor, azáltal a rendkívüli bátorság által, ami valamennyi csapatát áthatotta, még fokozhattuk volna az ellenség veszteségét, ami a tegnapi csata után – amelyben az egész alárendelt hadsereg hősiességben felülmúlni látszott önmagát – várható lett volna.
Haynau táborszernagy
***
HL 1848/49: 37/280.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849 – 7 – 40.