Kmety György honvéd ezredes jelentése Görgei Artúr hadügyminiszternek és hadsereg-főparancsnoknak a június 13-i csornai ütközetről.

***

Kmety-hadosztály
Görgei Artúr hadügyminiszter és hadsereg-főparancsnok úrnak, Esztergomban

A Táborkari Központi Irodának június 13-i keltezéssel Tétről, a csornai ütközetről küldött beszámolóhoz* utólag még a következőket jelentem.

Június 12-én délután 1 órakor az egész hadosztályommal elindultam Pápáról, Marcaltőben 2 órán át pihentettem a csapatot, és Malomsoknál átkelve a Rábán reggel 3 óra tájban Szillsárkányba érkeztem. Itt 2 oszlopra osztottam a hadosztályomat.

Az első oszlop, mégpedig a lovasság Üchtritz alezredes parancsnoksága alatt, amely a Vilmos-huszárok ezredéből állt; a gyalogság Pongrácz László alezredes parancsnoksága alatt a 10., a 23. és a 33. zászlóaljjal, 1 lovassági üteggel és 2 rakétavetővel Farádon át ment, hogy az ellenséget hátba támadja és elvágja visszavonulási útját Kapuvárra.

A második oszlop, amely a 45. honvéd [zászlóaljból], a 2. besztercebányai zászlóaljból, 1 vadászosztályból, a nádor huszárok 1 osztályából és 1 gyalogsági ütegből állt, az én parancsnokságom alatt Szillsárkányból egyenes úton Csorna felé ment, és e módon az ellenség jobb szárnyára támadt.

Reggel 5 órakor kezdődött a két oszlop támadása a Csornán álló ellenséges hadtest ellen, amelyet Wyss tábornok vezényelt, és 1 Baden-zászlóaljból, 1 Hess-zászlóaljból, 1 Schönhals-zászlóaljból, 1 ágyúütegből, és 2 röppentyűből állt.

Mind az ellenséges gyalogság, mind a lovasság bátran védekezett, azonban a mi gyalogságunk, – habár a hosszú menet rendkívül kimerítette, míg az ellenséget semmi sem fárasztotta ki a reggeli órákban – mindig rohamozott előre, és jól helytállt a röviddel ezelőtt Itáliából érkezett és az ottani háborúban győzelemhez szokott császár-ulánusok megújult rohamainak, és huszáraink ismételten visszaverték ezeket az ulánusokat.
Az ellenséget, miként reméltem, kivertük a faluból, és elvágva a természetes útvonalától Kapuvárra, a Hanságba szorítottuk. Sajnos nem tudtam, hogy 2 nappal korábban helyreállította a hidat Bősárkánynál, ami által lehetségessé vált a visszavonulása Mosonba, míg e híd nélkül meg kellett volna semmisülnie a mocsarakban.

Mindazonáltal fényesnek kell neveznem az ütközetet. Az ellenséges Wyss tábornok, 1 törzstiszt, több ulánus tiszt, mintegy 80 ulánus és még több gyalogos maradt holtan a csatatéren. Ötven hadifogoly, köztük 3 tiszt, 2 orvos egy röppentyűállvány, számos fegyver és felszerelési tárgy, lovak és 50 ökör esett a kezünkbe, és még ma is fognak el szétugrasztott ellenséges katonákat a hazánkfiai vagy vernek agyon.

A bősárkányi hidat az ellenség felgyújtotta maga mögött, és még a Kapuváron álló csapat is Vittnyéden keresztül S[zen]tmiklósra, Szerdahelyre és Eszterházra hátrált, és szintén lerombolta a hidat maga mögött.
Nekem sajnos fájlalnom kell a hős Dzwonkowski kapitány halálát a Vilmos-huszárezredből, aki az ágyúkat fedező ulánusokat, mihelyt meglátta őket, túlságosan tüzesen rohamozta meg, továbbá Münster kapitányét ugyanabból az ezredből, aki a lováról bukott le, végezetül néhány derék tisztét, és csatolom a veszteségi beadványt**.

Mikovényi őrnagyot, aki két lövést kapott, és ha nem is sebesült meg halálosan, mégis hosszabb időre szolgálatképtelen lesz; Dessewffy kapitányt a 12. huszárezredből, aki a mellébe kapott lándzsaszúrással még két rohamban vett részt, Divicsek századost a 45., Hegedűs hadnagyot a 10. zászlóaljból, akik a faluban a roham során elől vitték a zászlót, továbbá Balla-Rigó József huszárt a 12. ezredből, aki egyedül megvédte magát 8 ulánussal szemben, kérem szíveskedjék kitüntetni a 3-ad osztályú érdemrenddel.

Szintén tevékenyen a kezemre járt az egész vállalkozás során Albert Ignác, a vezérkar századosa, és kérem nevezett előléptetését őrnaggyá, amire a korábbi hadtesténél, ahol szolgálatot teljesíett, már javaslatba hozták.

Kmety ezredes

***
HL 1848/49: 33/120.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 185. fasc. 1849 – 6 – 131a.
*A beszámoló sebtében íródott, több kiegészítésből és törlésből álló, nagyon nehezen olvasható fogalmazványa a HL 1848/49: 32/476. jelzeten található.
** A veszteségi kimutatás a HL 1848/49: 33/205. jelzeten található.