Felhívás a néphez az országba törő orosz hadsereg ellen.

***

Felhívás

Ébredj ó nép, a muszka fenyegeti életedet, vagyonodat, szabadságodat.
Közel egy éve már, mióta szabadságunk harcát vívjuk.
Hadseregünk a szükség perceiben rögtönözve állott elő, s lelkesedését, elszántságát, az idő és veszedelem fokonként nevelék.

Már ellepve tarták hazánk egy részét az ide betört osztrák zsoldosok; s az áruló rácok és oláhok lázadása miatt, saját erőnk fogyasztásával, egész vidékeink dulattak fel.
Most tova űzetve az ellenség, s a gyászos belháború tűze is hamvadoz.
Szabadságunk fájának csemetéje vértől ázott földből hajtott ki – de kihajtott!

Azonban harcunknak még nincs vége. Isten úgy akarja, hogy férfias hűségünk több próbákon menjen keresztül; hogy sokat és tartósan áldozva, érdemesekké válhassunk a szabadság malasztainak élvezetére.
És nem rettegünk e próbáktól.

Mi bízunk ügyünk igazságában, de bízunk saját erőnkben is. Nemzetet pedig, ha magát el nem hagyja, leigázni nem lehet.

Tekintsünk körül.

Hová lett az év elején sokaságában és képzelt dicsőségében büszkélkedett osztrák sereg? Egy része elhult bajnokaink fegyvere alatt, más része gyalázatos futásban.

Hová lettek a saját vérük ellen dühöngő, s velök szövetkezett honárulók? Névtelenül bujdokolnak, kerülve a
haza határait. Emlékükön átok, keblükben a bűntudat és késő bánat fulánkja.

Ellenünk erőszak és cselszövés közösen működött; de e nemzet éberséggel, erős akarattal vértezte fel magát, és szétfutta mindkettőnek munkáját, mint szétfújja a szél a port.

Harcaink midőn egyes sebeket vágtak rajtunk, egyszersmind díszt és tiszteletet szereztek ügyünknek.
Nem tudjátok-e, hogy több külnemzetek fiai jöttek hozzánk, vezetni seregeinket, és harcolni sorainkban?
Nem tudjátok-e, hogy a csatákban elfogott osztrák katonák közül számosan zászlóink alá esküdtek, és most

velünk együtt a szabadság ügyét szolgálják?
Az igazságnak roppant ereje van.

Érzi ezt az osztrák császári ház; s mivel ügyének igazságára nem támaszkodhatik, számmal, és csupán számmal akar győzni ellenünk.

Kimerítvén már saját erejét, a mint hírlik közelebb a muszkától koldult katonai segítséget.

Ám legyen úgy. Ám lépje át határainkat az osztráknak új szövetségese, a muszka. Mi nem hívtuk ide, de ha úgy akarja, találkozni fognak fegyvereink.

A muszka sem nem tanult és mívelt nép, sem nem vitéz. Hiszen láttuk közelebb, mint űzték el seregeink Szeben és Brassó alól.

A muszka eladta magát zsoldért az osztrák császárnak. Eladta magát, hogy vele együtt szolgaságot és ínséget árasszon e hazára. Mert a muszka a szabadságot nem ismeri, s ha ismerné is, nem tűri.
Szabad nemzet szomszédsága veszedelem reá nézve. Ezért jön, ezért akar harcolni ellenünk.

De Európa szabad nemzetei nem fogják engedni, hogy az osztrák császári ház idegen fegyverek élén hozza be ismét e hazába gyűlölt uralkodását – felemelendő általok a hitszegéseinek terhe alatt összeroskadott trónt. Európa szabad nemzetei nem fogják engedni, hogy rablánc és gyalázat legyen véres küzdelmeink bére, és veszve legyünk magunknak, veszve nekik.

Mert ők részvéttel kísérik jelenünket; mert ők szövetségeseink a kitűzött szent célért, szövetségeseink a boldogabb jövendő fejében.

E szövetséget a szabadság vágya teremté és tartja fen. Isten e vágy által nemzeteket köt egybe, s a szabadság vágyánál nincs erősebb forraszték.

Egyesítve saját erőnket, s a szabad külnemzetek rokonérzetétől fedetve, áttörhetlen falat képezünk.
Fel tehát magyarhon népei! újult hévvel és bizodalommal fel a haza védelmére.
A kocka örökre elvettetett. Magyarország szabad akar lenni – és szabad lesz! –

Debrecen, május 30-án, 1849.*

***
HL 1848/49: 52a/237.
Magyar nyelvű nyomtatvány.
KAW SchA AFA KiU 140. fasc. 1849 – 5 – 28.
* A felhívás kibocsátója nincs feltüntetve.