Albrecht Frigyesnek, a 3. hadtest törzskari őrnagyának jelentése a budai vár május 18-i ostromáról.

***

Jelentés
a budai vár megkísérelt ostromáról 1849. május 18-án.

Buda tervezett ostromához Czillich alezredes hadosztályparancsnok vezetésével Kökényessy alezredes és Podoski őrnagy dandárjai a következő csapatrészekből állíttattak össze: a 34. és az 52. gyalogezredek 3. zászlóaljai, a 9. zászlóalj, és a 3. zászlóalj, mint rendelkezésre álló, a csatárlánchoz lett felhasználva.
Éjjel 11 órakor elindultak az oszlopok a táborból a rohamhoz már megalakulva, és a létramászás tulajdonképpeni harcmódjában megfelelően kiképezve.

Az országúton, a vámháznál a látszattámadó oszlop elvált a valódi rohamoszloptól, és az ellenség által észre nem véve akadálytalanul vonult előre egészen a várig. Ez az oszlop – a 34. gyalogezred 3. zászlóalja – most megkísérelte létrákkal megmászni a várfalat a Bécsi kapunál, a szénaraktárnál, valamint a közte és az 5. számú rondella közötti szakaszt. Az ellenség, amely a figyelmét eddig teljesen Kmety ezredesnek a Vizivárosban előrenyomuló oszlopára irányította, most elfordította ettől, és rohamozóinkat szakállas puskák* és kézi lőfegyverek** heves tüzével fogadta, mint ahogy a túloldali várvégről is bombákat hajítottak ezek közé. A zászlóalj ennek ellenére bátran ment előre, a rohamlétrákat a várfalra támasztotta, amelyeken az első sor felmászott, azonban arra a meggyőződésre jutott, hogy azok a 4, 4 1/2 öl magas várfalakhoz rövidek, és minden további kísérletezés hiábavaló volna. Eközben elesett egy utászfőhadnagy és mintegy 7 közlegény és többen, közöttük a derék Várady százados, megsebesültek. Ezután, mivel a nap már felkelőben volt, a zászlóalj parancsot kapott a visszavonulásra, és eközben erős kartácstűz által elveszitett néhány embert.
Eközben a Kökényessy alezredes vezette rohamoszlop a Városmajoron át előrenyomult a 4. és 5. rondella közötti támadási pontjukig. A menet igen elhúzódott a facsűrnél*** levő mély árkon való átkelés miatt, amelyen keresztül csak egyesével mehetett a legénység, és így az él csak reggel 2 óra tájban érkezhetett a várfalak alá.

A rohamot az 52. ezred 3. zászlóaljának, és a második vonalban a 9. honvéd zászlóaljnak kellett volna végrehajtania. Miután az oszlopok megalakultak és felálltak, a létrákat részlegesen azonnal a falra támasztották, közülük azonban csupán 7 érte el a fal csúcsát, amely itt 6 öl magas. A sűrű tűz, amelyet különösen az 5. rondellából nyitottak meg az előnyomulókra, akadályozta a még meglévő, egyébként rövidségük miatt használhatatlan létrák felállítását, és a használható 7 darabon több ember megpróbálta a megmászást, azonban lelőtték őket.

Ekkor, miután a 52. ezred zászlóalja hátrált, a 9. honvéd zászlóalj előrehatolt, azonban szintén nem ért el kedvezőbb eredményt, mire napkeltekor mindkét zászlóalj közvetlenül a várhegy alatt lévő házakba vette be magát, és mostanáig ott található. Ezek a zászlóaljak ma, az éjszaka beálltakor megkezdik a visszavonulásukat. Veszteségüket még nem lehet megadni.

A 3. honvéd zászlóalj egy láncba oszlott szét a Városmajortól a Horvát-kertig.

Reggel 6 órakor megkezdték a zászlóaljak – a fent említett kettő kivételével – a visszavonulásukat a táborba, amit az ellenség utánuk küldött lövésekkel nyugtalanítani igyekezett, azonban nem idézett elő veszteséget.
A veszteségi kimutatás és a részjelentések követik ezt.

Albrecht őrnagy a törzskarban

***
HL 1848/49: 28/41.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 184. fasc. 1849 – 5 – 120c.
* Az iratban: Doppelhaken, jelentése: kétágú horog. Mivel azonban itt lőfegyverről tesznek említést, valószínű, hogy szakállas puskáról van szó, amelynek német elnevezése: Haken.
** Az iratban: Kleingewehr.
*** Az iratban: Holzstadl.