Noszlopy Gáspár kormánybiztos a dunántúliakhoz intézett felhívásában ismerteti a magyar hadsereg sikereit, és felszólítja a népet a nemzetőrség felállítására, vezérei megválasztására és az ellenség akadályozására hadi működésében.

***

Dunántúli Polgártársak!

A mindenható Isten, ki a népek s nemzetek sorsát intézi, felfuvalkodott és szent szabadságunkat eltiporni vágyó ellenségeinknek, a Camarillának undok bűneit megsokalván, elfordítá tőlük irgalmas arcát; de a magyar hadseregnek fegyverét megáldá: mivel nemes küzdése és kitartása által, mellyel a minnyájunkkal közös ügynek áldozott, az ég kegyeletére magát érdemessé tette. A milly igaz az isteni valóság, olly igaz az is, hogy ősei vitéz nevét kiérdemlett seregeink bölcs Kormányunk intézkedése mellett ki is fogja végkép vívni szabadságunkat, nemzeti függetlenségünket; – melly reményre feljogosítnak a már eddig ki vívott győzelmeink. Ugyan is –

Bem, a jeles vezér, Erdélyben Szebent és Brassót, a Camarillának két legcégéresebb fészkét, bevévén, – s a magával tehetlen osztrák Császár által behívott tíz ezernyi muszka sereget is szétvervén, azt a császáriakkal együtt Erdély határán túl Moldva országba űzte, és így –

Bem a nagy vezér egész Erdélyt a császári rablóktól megtisztítván s biztosítván jelenleg Temesvár alatt táboroz, s pár hét múlva az ország belsejébe megérkezik.

Damjanich, a vitéz tábornok, Szolnoknál magát erősen besáncolt német sereget megtámadván, megverte, s az életbe maradtakat Pestig űzte.

Beniczky vezérőrnagy Losoncon a várost és vidékét rabolni oda ment császári sereget tönkre tette.
Görgei Tábornok vezérlete alatt több apróbb szerencsés csatázások után seregeink az összesített német erőt, mellyet Windischgräcz, Schlick és Jellačić személyesen vezéreltek, Isaszegnél – Pesttől 3. órányira – keményen megverték.

Perczel jeles Tábornok maroknyi, de hős táborával a híres Szent-Tamási erősséget, s a római sáncokat bevette; Szent-Tamást, Goszpodincét, s több helyeket, mint a rác lázzadás fészkeit, porrá égette; a csajkásokat meghódította; mellyek által az egész Bácsságot kitisztítván s biztosítván, az országnak visszafoglalta. És így bevégezvén a rác lázzadás elleni működéseit, Perczel – a derék vezér – néhány napok mulva át kelend a Dunán, az osztrák császári rabbilincsekből és a már már visszahozott szolgaságból kiszabadítani a Dunán túli polgártársokat. Addig is tehát, míg ő seregével a Dunántúlra át érkezend, hazafiúi bizalommal felhívom polgártársaimat, s illetőleg Kormányi s Tábornoki megbízatásomnál fogva rendelem:

1-ör Hogy a nemzetőrség, úgy mint a múlt évben volt, magát rendezve előkészítse, s bár melly időben kívántatni fog harcra készen Zászlóallyakba öszpontosulhasson, s vezéreltethessék.

2-or a nemzetőrségen kívül, 18-60 évkorig, a nép szinte a kezeiknél lévő bármi használható fegyverekkel ellátva talpon álljon, hogy Perczel tábornok úr megérkezése első hírére oda alkalmaztathassék, hogy a hadsereg elől elillanó s szerte száguldó ellenséges csapatok menekvési útjai elzárattassanak. Mellyre nézve

3-or Minden helység előlegesen a maga vezéreit megválassza.

4-er Mindenütt a hol csak szerét teheti, a nemzetőrök, s a nép, több helységekből, biztos helyen öszvejöjjön, s illedelmesen a szükségesekről tanácskozzék.

5-ör Kötelességévé tétetik a népnek, hogy hidak felszedésével, fák utakba hordásával, gödrök ásásával, utak keresztül árkolásával, erdők levágásával, s a t. az ellenséget hadi működéseiben akadályoztassa.

6-or a haza árulókat, szabadság ellen bujtogatókat, elfogják; s Perczel Tábornok úr megérkeztéig fogva tartsák; halálos büntetés alatt azonban tiltatnak a törvényes elítélés nélküli kivégzések, rablás, gyújtogatás – úgy szinte. Az osztrák Császár megbízottja által a nép választás mellőzésével kinevezett törvénytelen tisztviselőknek minden további engedelmesség.

Polgártársak! a szabadságtokért már eddig is fényes koszorút aratott magyar sereg, kik közt véreitek is vagynak, megtette a harctéren polgári kötelességét. – Tegyétek ti is azt, – itt az idő – mit tűzhelyeitek óltalma, a szabadság érzete, a haza szeretete, – annak felvirulása, a nemzet dicsősége, s utódaitok boldogsága tőletek megkíván.

Éljen Kossuth! Éljenek a lelkes vezérek: Bem, Perczel, Görgei és Damjanics!!

Kelt Szabadkán, Ápril 13-án 1849.

Noszlopy Gáspár kormány biztos

***
HL 1848/49: 21/414a.
Magyar nyelvű nyomtatvány.
KAW SchA AFA KiU 76. fasc. 1849 – 4 – 191 1/2.