Asbóth Lajos honvéd alezredes jelentése a hadsereg-főparancsnokságnak a kőbányai ütközetről.

***

Asbóth alezredes
A hadsereg-főparancsnokságnak

Ma délelőtt 12 órakor megérkeztem Rákos elé, az ellenséget, amely 3 üteggel – közülük az egyik 12fontos volt – és egy fél rakétaüteggel várt bennünket, 3 állásból egészen a kőbányai kertekig visszaszorítottam. Ebben a szempillantásban a szőlők mögül a vasútvonal mentén haladva egy egész lovasezred, 2 zászlóalj gyalogság és egy lovassági üteg került meg engem, balról átkarolva.

A Bocskai-huszárok bátor rohama, akiket én magam vezettem, a 49. zászlóalj 4. századának elszánt előnyomulása a szőlőkben, valamint a 63. zászlóalj jó frontális tartása lehetővé tették számomra a szabályszerű visszavonulást a korábbi állásom felé, ahonnan, mivel az ellenség túlereje Vecsésnél fenyegetett volna, Pécelen állást foglaltam.

Nekem sajnos gyászolnom kell a derék Harsányi lovassági százados, 7 huszár, 1 kunsági lovas, 2 honvéd és 2 tüzér elvesztését, ezzel szemben 2 hiánytalan rakéta állványt foglaltam el, amelynek teljes legénységét összeszabdaltuk. Hét ellenséges dragonyos lovat zsákmányoltunk. A visszavonulás során utolsónak maradva én magam emeltem fel a kun lovasság zászlaját, amely a véletlen folytán a harcmezőn maradt, és ennek segítségével újból összegyűjtöttem és felállítottam a sikeres roham után kissé rendezetlen huszárokat és azok védelme alatt az ágyúim és a gyalogság rendezetten tudtak visszavonulni.

A lovasság ma háromszor rohamozott; az elsőnél a kun lovasok igen jól viselkedtek és a huszárok segítségével elfoglalták a raktétaállványokat. Harsányi kapitány személyesen levágott a lóról egy osztrák tábornokot, azonkívül sok közlegény és 2 tiszt esett el.

Az ellenség túlereje és a csekély lovasságom, amelyet csakis az ágyúk fedezetére kellett meghagynom, nem engedték meg, hogy foglyokat ejtsek.

Azt a körülményt figyelembe véve, hogy az 1700 fős gyalogosból és 400 fős lovasságból álló valamennyi csapat egy vadász- és utászszázad kivételével első ízben volt a tűzben, nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy teljesítményük rendkívüli volt, és minden előnyomulást a legerősebb ágyútűzben is elszántsággal, gyorsan végrehajtottak.

A tüzérség összességében derekasan viselkedett. Kövesy főhadnagy az 1/2 6fontos üteggel gyors manőverezés és helyes tűz által kitüntette magát, és mivel amúgy is egyike a legöregebb főhadnagyoknak, előléptetésre javaslom.

Egy ágyúmat szétszedték és egy elülső kereket darabokra lőttek. Lukosyk pozsonyi vadászszázados úr energiája járult leginkább közre annak megmentésében, amennyiben valamennyi lova elesvén vadászai által vonatta azt el.

Kövesy főhadnagy 1/2 6fontos ütege 8 lovat és 2 tüzért veszített.
A rakétaállványok elvételében tevékeny vezető volt az elesett Harsányi kapitány, továbbá Mészáros Endre főhadnagy és Pálinkás őrnagy úr adjutánsa. Éppen úgy kitüntették magukat, miként az előbbiek a roham során Sóvágó Gábor káplár és Ungvári Péter közlegény a Bocskai-huszároktól, valamint Sólyom Péter káplár a kun lovasságtól.

Nem mulaszthatom el megemlíteni László kapitány urat a Bocskai-huszároktól, aki a hadosztály összevonásában* a legnagyobb segítséget nyújtotta.

A tényleges harc 12 órától 1/2 4 óráig tartott. Hét órakor foglaltam el a tábort Pécelnél, ahol most állok.
E felderítés következtében jelenthetem, hogy a Kőbányán velem szemben működő ellenség ereje 4000 fő és 24 ágyú volt. A hátul fekvő kecske-viskókban, előnyomulásomtól jobbra vadászok voltak, akiket kivetettünk.
Kaszap őrnagy betegen visszamaradt Töröksz[ent]miklóson.

Végezetül sürgősen kérek 3fontos lőszert, mivel ez úgyszólván teljesen elfogyott, különösen azonban a kartács, amely 8 darabra csökkent.

Kérem közölni velem, hogy milyen rendelkezés adassék a rakétaállvány számára.

Asbóth alezredes

***
HL 1848/49: 21/308.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 183. fasc. 1849 – 4 – 7.
*Az iratban: raillirung