Nugent cs. kir. táborszernagy jelentése Windisch-Grätz tábornagynak Szenttamás elestéről és Pétervárad ostromának folytatásáról.

***

Herceg Windisch-Grätz cs. kir. tábornagy és fővezér őfenségének …

Az aggály, amit a tegnapi jelentésem végén kifejezni bátorkodtam, sajnos túlságosan gyorsan igazolódott.
Szenttamás, ahol az elmúlt évben a felkelők valamennyi kísérlete oly csúfosan meghiúsult, tegnap délben – miként alig tudom kétségbe vonni – a kezükbe került.

Jelentések hiányoznak ugyan a mi részünkről, bizonyára sikerült azonban az ellenségnek a tegnapi viharos szél által támogatva felgyújtani a helységet, és így csökkentette a gyengén, csupán 6 könnyű löveggel ellátott őrség ellenállását.

E súlyos baleset fő oka a Bácska megszállása és kiváltképpen a teljesen tarthatatlanul kiterjedt Zombor városa, miközben a katonai szempontokat feláldozták a politikai előnyöknek, amennyiben Szenttamást és a római sáncokat csaknem teljesen megfosztották a csapatoktól. Már régen felismertem e hibát, ennek a kijavítása azonban korábban teljesen a hatáskörömön kívül volt, majd amikor később, mégpedig csak néhány napja a Zombornál levő csapatokat is átvettem, lehetetlen volt a segítséget idejekorán odajuttatni, mivel az első odaküldött erősítéseim – habár gőzhajó által a leggyorsabban átkeltek Batinánál Monostorra – miként Kamenicon ma a tudomásomra jutott, csak ma délben érkeztek be Karlócára, és a szüntelen heves szél igen megnehezítette volna az átkelést a Dunán, ha ugyan nem tette volna lehetetlenné még akkor is, ha néhány órával korábban érkeztek volna meg.

Most már csak az marad hátra számomra – miként már megkezdtem és serényen folytatom -, hogy a római sáncokat megerősítem azokkal a csapatokkal és lövegekkel, amelyek eddig Zombor helyőrségét képezték, és már holnap este újból 1500 ember érkezik be ezekből néhány löveggel Cserevicsre, hogy azonnal folytassák a menetet Karlócára.

Nem hagyhatom azonban említés nélkül, hogy ez a csapat több vonatkozásban, különösen a vasfegyelem tekintetében sok kívánni valót hagy maga után, és a szenttamási katasztrófa igen csüggesztően hat rájuk.
Nem kevésbé elhatároztam, hogy nem adom fel Pétervárad ügyes és bátor kezekre bízott ostromát, mindaddig, míg csak némi remény marad annak nyilvánvaló veszély nélküli folytatására. E célból szüntelenül dolgozunk a meglevő földerődítések tökéletesítésén, és újak építéséhez fogtunk hozzá, azonban az ellenség, amely a legutóbbi kitöréskor általam soha fel nem tételezett halálmegvetést tanúsított, vélhetően bővíteni tudja most a helyőrséget, és egy fanatizált sokaság által végül mégis legyőzheti az eléje állított akadályokat. Ez egy olyan esemény, amely a háború kimeneteléhez a legkiszámíthatatlanabb következményeket idézheti elő.

Csapatállományom nem teszi lehetővé, hogy akár egy századot is az ostromdandárhoz utaljak, ennélfogva minden rendelkezésemre álló eszközt kimerítettem, és tisztelettudóan kérem fenségedet, legalább utalást küldjön számomra, hogy számíthatok-e, és milyen erejű segítségre szabad számítanom, mert ez a helyzet kimeríti csapataim fizikai erejét és önmagamat megtör.

Fenséged magas belátását nem kerülheti el, hogy a már korábban is bonyolult helyzetem a hozzám csatlakozott szerémségi csapatok balesete által milyen mértékben megromlott. A legnagyobb fáradsággal felállított Dietrich- és Pálffy-dandár Budára küldése által, továbbá egy sorzászlóaljjal, néhány 4. és 5. határőrzászlóaljjal és felfegyverzett határnéppel csökkentve mégis minden oldalról igényeket támasztanak velem szemben, mintha valóban a rendelkezésemre állnának az eszközök, amelyeket a közvélemény nekem tulajdonit.

Eltekintve a nagy kellemetlenségtől, ami abból adódik, hogy e kívánságoknak nem tudok megfelelni, amiből azonban a legfelsőbb szolgálatnak is hátránya keletkezik, különösen az itteni vidék ebből fakadó feszült hangulata, ami bizalmatlansággá változik.

Miként az újabb időben Itáliában, a határőrök tábori zászlóaljai állandóan, méghozzá tökéletesen felfegyverezve, felruházva és felszerelve egyesítve voltak a soralakulatokkal, és ebben a kapcsolatban kitűnő szolgálatot teljesítettek; azonban csak 4. és 5. zászlóaljakkal, továbbá határnéppel, akiknek együtt és külön mindenben hiányuk van, meggyőződésem szerint egy tábornok sem tud operálni. Ha tehát fenséged a szolgálataimra tovább is igényt tartani kegyeskedik, akkor kérem néhány sorzászlóalj kiutalását.

Nugent sk. táborszernagy

***
HL 1848/49: 20/196.
A KAW-ban levő német nyelvű, korabeli másolat hitelesített gépelt másolatának fordítása.