Görgei Artúr Kossuth Lajoshoz intézett levelében igazolja tetteinek helyességét. Kéri, hogy serege felett ő rendelkezhessék, vagy ha a kormány kíván vele rendelkezni, akkor mentsék fel őt a felelősség alól.

***

A feldunai hadsereg vezérétől
Kossuth Lajos elnök Úrnak
Bicskén, Dec. 29-én 1848

Azt, a mit tettem, midig csak legjobb belátásom és meggyőződésem szerint tettem, felelni tudok róla, akár az egész hős magyar nemzet kígyót, békát kiált rám. – Már harmadnapja, hogy valami kérdést tett tisztelt elnök úr és nem feleltem rá: mert csak ma kaptam meg azon kérdéses levelét. –

A főhadiszállás Bicskén lehet és Bánhida azért még is hatalmunkban, mert a főhadiszállás nem combattant*, de igen is igazgató intézet és én ott leszek ahol szükség lesz rám; valamint ma Bánhidán voltam, mint a mellett, hogy a főhadiszállás már Bicskén volt. – A tisztelt kormány azt rendeli, hogy én alig 15.000-nyi seregemmel a Neszmélyi Tatai, Bánhidai positiot tartsam, összeköttetésben maradván Perczel tábornok úr seregével Sárkányon – és mégis concentráljam erőmet! – legjobb akaratom mellett mind a két feladatnak egyszerre meg nem felelhetek, egy általában kérem alázatossággal a tisztelt kormányt, hogy vagy Kollmann ezredest vagy más valakit rendelje helyem elfoglalására, ha azt kívánja a tisztelt kormány, hogy Kollman ezredes úr szobában kidolgozott terveit kivitessenek. –

Következő sorokban legyen szabad eddigi eljárásomat nagyban igazolni. –

Pozsonyban átvettem a hadsereg parancsnokságát – t. elnök úr legjobb tudja, milly körülmények között. – Legelső tettem a volt a haszontalan nemzetőr-hadsereget haza küldeni. T. elnök Úr gyengítésről panaszkodott, holott én meg voltam győződve, hogy az által leginkább erősbedett seregem moralis ereje; mi nélkül Xerxes millióival sem lehet semmire menni. –

Továbbá akartam beljebb vonulni az országba épen azért, hogy concentrálhassam magamat, de tisztelt elnök azt akarta, hogy én Pozsonyt és vele együtt a határvonalt védjem. Seregem minden embere minden másod nap eléőri szolgálaton volt és nem csüggedett el más fél holnapig.

Nem csak én, de az egész ország tudta milly túlnyomó erő készül ellenünk és én még is maradtam szüntelen eléőri összeütközések között.

Tudok elémutatni t. elnök úr néhány rendeletét, hol azt tetszett parancsolni, hogy én meg Trentsinbe küldjek erőt meg Lipótvárt, sőt Komáromot is biztosítsam. Vérző szívvel ugyan, de még is megtettem előre kiszámítván ezen feldarabolásnak szomorú következését.

Bekövetkezett f. h. 15-e is a ellenség győzött Nádoson, mert ellenünk volt az időszak, ellenünk az ellenség túlnyomósága.

Bekövetkezett továbbá f. h. 16-a is, megtámadtattunk minden ponton legalább háromszori erővel visszaverettünk, mi aligha történhetett volna, ha Pozsony helyett Mosonyban contentrálhattam volna erőmet. –
T. elnök Úrnak mindig a volt a rendelete, hogy a határvonal tartassék meg, mert lehangolhatná a nemzetet, ha beljebb nyomul az ellenség.

Guerilla harcot is rendelt tisztelt elnök Úr, de nekem még senki Magyarországon nem mutatta meg annak a módját, illy katonával, ki még lőni sem tud: illy tisztekkel, kik ámbár Nádossy barátom kijelöltjei, meg azt sem tudják miképen töltik a fegyvert. –

Győrött megérkezvén Kollmann ezredes úr geniális munkáig alig győztem csudálni, csak az kár, hogy legalább 80000 ember kell a győri jelen sáncok védelmére. – Mégis bevártam az ostromot. Ostrom helyett bekerítés lett belőle, és ha koczkáztatni nem akartam a fővárost vissza kellett húzódnom. –

Kollmannt előre küldöttem az úgynevezett positiókat Neudorf, Tata, Bánhida, Gálla, Sárkány mellett megvizsgálandó s elbúcsúzván tőle, csak azon egyre kértem, ne felejtse el hogy nekem 15 ezer embernél több nincs. De ő javíthatatlan theoreticus s én reszketek azon gondolatnál, hogy ő a Budai positiókat is olly theoreticus szemmel nezendi és elrendezendi mint a győrit és Bakonyit.

Agostyánt azért nem lehet tartani, mert ha egy nap havazik, hát belevesz az ottani erő a hegyek közt most száraz idő van és Szegedi Dandárnok három ágyúból egybe fogatta a lovakat, hogy csak kivergődhessék a hegyek közül.

Bánhida megett szép positio van, szintúgy f[első] Gaja meg Németegyház közt. De az istenre! olly kevés méltányossággal bír a tisztelt kormány, hogy még azt sem veszi számba, hogy én az ellenségen fölül a szerencsétlen időjárással is küzdök. – Hisz alig van egy defilér széles e posványos magyar vidéken. A fiókutak ollyanok, mint a deszka, a mocsárok kemények, csepnyi hó sincs. – vannak tehát azon defilék**, mellyeket tartanom köllene??

T. elnök Úr legjobban tudja, hogy én soha nem vágyódtam a vezérség után: és ha ez áll, akkor szabadjon kijelentenem, hogy én mind szabad önálló ember feltételeket tehessek, mellyek alatt igen, de mellyeken kívül semmi esetre a vezérfőséget tovább nem vihetem. Ezen feltételek azok: hogy seregemmel senki, még a tisztelt kormány se, részletesen ne disponáljon: vagy ha disponálni jónak lát a tisztelt kormány, akkor magamat legalább a felelősség terhétől felszabadítatni kérem, az az mondja ki hivatalosan a tisztelt kormány, hogy én Bánhidát vagy akár melly pontot – de kérem csak egyet, mert két helyütt nem lehetek – tartsam utolsó emberig: akkor én leszek azon utolsó és tartani fogom: de ha illy körülmények közt életemet feláldozom, akkor legalább megérdemlem azt, miszerint ezen dispositio következéséről az feleljen, a ki tervezte és ne én!

Görgei tábornok

***
HL 1848/49: 7/114 1/2.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Görgei sajátkezű aláírásával.
KAW SchA AFA KiU 181. fasc. 1848 – 12 – 84.
* Harcoló.
** Szoros, szurdok, átjáró.