Atilla király még ifjú korában,
vadászatra indult a reggeli homályban.
Oly messzire jutott törzsének földjétől,
különös dologra számított az égtől.
Hunok mind tudták,ő mire hivatott,
Táltos király volt, s nem is mondtam nagyot!
Több napi járásra sem lelte mit keresett,
lesántult lovával pihenni kényszeredett.
Megfáradva rogyott tölgyfa árnyékába,
kancatejet ivott, s leborult álmára.
Föl sem kelt ezután hét nap, hét éjjelen,
míg nagy fekete bika álmában megjelent.
Rettenetes nagy volt, parázs a szemében,
hatalmas szarvai fent jártak az égben.
Megküzdeni vele hogy lesz lehetséges?
Mily erő kellhet az övéhez képest?
Felvette ő is hát egy bika alakját,
fehér szőrszínét a szellemek adták.
Érezte megtellett iszonyat erővel,
hét nap, míg aludt tölgyfa Tündérével.
Ám hirtelen felkelt, álma itt lett véges,
öten állták körül, mind halál béres.
Idegen törzseknek legjobbjai voltak,
élezett szablyákat karjaikban hordtak.
Atilla megindult, álmának hevével,
bikaként küzdött, jó harcos kedvével.
Győzedelmeskedett Isten szándékából,
s ekként uralkodott, hunok országából.
2013. 01. 24.