Volt hogy a török nem bírta már tovább,
a keresztesektől hogy a muzulmánt írtják.
Szultánuk úgy döntött az egység nevében:
“Allah minden népe szövetségre lépjen!”

Ellencsapást indít Európára,
oly szent harcot, minek nem volt párja.
Mongoltól perzsáig támogatást kapott,
Oszmánként említi sok regős e hadot.

Íly hatalmas serget nem látott a világ,
nem tudtak viselni római rabigát.
Jeruzsálem nevében pusztították őket,
“Véget kell vetni e júdeai gőgnek!”

Európába értek, kellős közepébe,
hunok országába, magyarok földjére.
Ment a hír Rómába, a Pápa ki is adta:
“A magyar állja útját, eme pogány hadnak!”

Minden katonáját haza is hívatta,
“Ha magyar pusztul is, de Róma nem bukhatna!”
Fente szablyáját minden magyar harcos,
Táltosok áldása, ugyancsak elkel most!

Aranyló napsugár átfutott az égen,
bár minden vén tudó elindult már régen.
Öreg Isten nékik elébb tudtul adta:
“Lészen mindkét félnek hatalmas kudarca!”

Nagy lett a szükség minden bátorságra,
valahány vitézre, s fegyverkovácsra.
GYógyító kezekre, ima mormolásra,
bajban a magyar, nem számíthat másra!

Oszmánok serege tovább akart menni,
keresztesektől bár elégtételt venni.
Elszántan álltak, bosszúra éhezve,
hosszú utat téve, csatákban megeddzve.

Pasai rangot Dobónak kínáltak,
Budán áthaladni békével kívántak.
Mást várt el Róma magyarokkal szemben,
így kerülhetett hát, Turán,-Turán ellen!

Mágusok egyre csak gyűltek csendben, szépen,
ott a Pilisben, és fent az Istenszéken.
Máglyáikat rakták, szer-tűzet gyújtották,
fohászra kezüket nap felé nyújtották.

Hívták ők szellemét Atilla királynak,
Jézus urunknak az Isten fiának.
Amíg harcok dúltak, ők el nem mozdultak,
minden tudásukkal népüknek áldoztak.

Be is vállt a jóslat, amit megálmodtak,
török,-magyar hadak, mind felére fogytak.
Véres lett földje szép Pannoniának,
így lett jövője, vén Európának.

Bár minden nemzetből kalapot emeltek,
csatába menni, akkor mégse mertek!
Ezután a Pápa, tán elszégyelve magát…
Magyaroknak adta a “harang déli szavát!”

Mikola Béla – 2013. 01. 15.
Ajánlom az ÍRÓKNAK: (Fonyódi Tibornak,..Badiny Jós Ferecnek…)