Mi lesz veletek apró kis egerek?
Kik a lélek pestisét terjesztitek.
Mi lesz veletek kártékony lények,
Ha nem lesz eladnivaló néktek?

Mi lesz veletek patkányok,
Kik javainkban dúskáltok?
Mi lesz veletek vandálok,
Kik hazánkat fosztogatjátok?

Mai Kun Bélák, Károlyi Mihályok,
Ördögfattyak, hazaáruló svihákok,
Nem csak egy várat adtatok, s árultatok
Nektek a végzet sokkal többet tartogat.

Hegedűs hadnagy, ki árulást fontolgatott,
Eger várában már ezért bitófára jutott.
S csúfos haláláért gyászoló könnyek,
Tán szülőanyja szemébe sem szöktek.

Hazaáruló bitangok! Mi lesz veletek?
Na nem mintha aggódnék értetek!

Fejünk felől akár egyetlen fedelet
Halálos bűn lett volna eladnotok!
De ti a Mindenünket adtátok el:
A Hazát, s vele e Nemzetet.

Mindemellett igen jól megy sorotok,
Az ördög egyre feljebb viszi dolgotok,
De azért mégis csak jobb lenne
Annyira el nem bizakodnotok!

Amit ti még nem tudtok,
Bár nagyon is kéne tudnotok:
Isten nem bottal ver!
De ezt már késő tudnotok!

És azt se ártana tudnotok,
Mihelyst mindent kiárusítotok,
Miután mindenkit elárultatok,
Lesztek ti végképp haszontalanok!

Hazaáruló bitangok! Mi lesz veletek?
Na nem mintha aggódnék értetek!

Nemcsak a mi szemünkben vagytok,
Hanem gazdáitokéban ugyanúgy,
Hitvány alakok, undorító lények.
A legnyomorultabb férgek ti vagytok!

Tudni illene még azt is tinéktek:

Hogy az Úr Nem csak velünk,
Veletek is mindig próbát tesz!
Mivel ezeket sohase álljátok,
Következzen hát a kálváriátok!

Szenvedését igen jól tűri Magor,
Ezért is sanyargatjátok Őt agyon.
Mért bírja oly könnyen a fájdalmat, s a bút?
Hát tudja: ez az üdvözüléshez vezető út!

Titeket nem nyúz, s húz karóba senki,
Mint minket húzott karóba labanc, török.
Jaj, ki apját, anyját elárulni merészeli,
Erre bűnbocsánat nincs, szenvedése örök!

Hazaáruló bitangok! Mi lesz veletek?
Na nem mintha aggódnék értetek!

Hogy bűneitekért nem kellett lakolnotok,
Nem bizonyítja még ártatlanságotok.
Azért jobb lenne máris pakolnotok,
A sok gyalázatért el kell kárhoznotok.

Ha egy magyar hazafi ajkát elhagyja az igazság,
Mért vár rá meghurcoltatás? — Tisztelt Bíróság!
Ocsmány férgek mért rághatják testét nemzetünket,
Rabló népek mért üldözhetnek örökké bennünket!

D-209! – te hazaáruló bitang vagy!
De nemcsak te, minden cimborád az.
És ti is! – kik megint ezekre szavaztatok,
Unokáitok jövőjét, mindent elárultatok.

Mi magyarok nem akarunk kicsik lenni,
És nem is fogunk sehol kilincselni.
Minket nem lehet megosztani,
Csak Hazánkat lehetett kifosztani.

Hazaáruló bitangok! Mi lesz veletek?
Na nem mintha annyira aggódnék értetek!

Az igazság órája eljő, ezt biztosra vegyétek!
S akkor Fletó, nem lesz nyugtok tinéktek.
A sors keze bizonyosan megver bennetek,
Kisemmiztétek, gyalázzátok e Nemzetet.

Mi, kik Jézus tanításai szerint élünk,
Ártó szándékkal senkit nem sértünk,
Ellenségeinknek sorra megbocsátunk,
Urunk könyörületére tán hiába várunk!

Istennek kiválasztott népe nincs,
Legalább is az enyémnek nincs.
Különbséget azért remélem, tesz!
Közös sorsom veletek nem lesz.

Ha netán ti a Mennyországba jutnátok,
Én inkább forró bográcsban úszkálok,
Mert ha ti is bűnbocsánatot nyertek,
Nyugtot én csakis a pokolban lelek.

Hazaáruló bitangok!
Bánom is én mi lesz veletek!