90 éve már csak a gyűlöletet látom
Édes kis hazámon.
,,Nem bírom!” szélbe kiáltom, de hangom
Csak én hallhatom.
Mint egy hetes gyermek, úgy sírok bután
Erdély és Kárpátalja után.
A “nagyok” meg persze, úgy mint a hiénák, nevetnek
Mikor elrabolják Felvidéket.
Őrvidéknek síró hangja szállana
Keletre s Nyugatra.
De nem megy. EGYEDÜL nem képes kitörni
S a szabadságért megvívni.
S a Délvidéki harang hangja
Azóta is azt kongatja:
,,Ez gyűlöletnek egy fajtája,
Mely életfája
Ott van a Trianoni kastélyba’!”
90 éve már, hogy a Nap búsan kél,
S Ő is csak fél
Attól, hogy mit tartogat
Számára a holnap…