E nevet még kimondani is sokáig tilos volt
Pedig minden magyar szívében gyászosan honolt
Itt végeztetett el a magyar haza feldarabolása
Melyet a nagyhatalmak felelőtlensége hétfele szaggatta

Vae victis ! Jaj a legyőzötteknek!
Jaj mindig a háborút elvesztőknek
Büntetnek, megaláznak, kirabolnak a győztesek
Szétmarcangolják a szerzett prédát, rajta verekednek

Igazságtalan békét kötöttek ott számunkra
Elbántak velünk ott csúnyán az ők javukra
A népek önrendelkezése kirakat jogán
Mi ránk már nem vonatkozott egyáltalán

Színmagyar vidékek jutottak más országhoz
Minden harmadik magyar külföldi státus
Falvakat vágtak ketté, családokat szakítottak el
Tették mindezt velünk kárörvendő kéjjel

Elprédálták szülőföldünk, nyelvünk, vagyonunk
Megtagadták véráztatta ezeréves múltunk
Letörték a virágot Európa közepében
Elvették a jövőt a magyar lelkekben

Pedig mi sem vagyunk rosszabbak, mint más
Tudjuk a vesztes az mindig, mindenben hibás
Odadobtak koncnak, rágódjanak rajtunk
Az éhes ebek széttépjenek, s mi hagytuk

Európából szakítottak ki egy darabot
Balkánná változtatták e gazdag országot
Önálló Erdélyt kellett volna ott létrehozni
Ha már a magyar hazát fel kellett osztani

Felelőtlen, igazságtalan döntés részükről
Szenvedés, megalázás, bú-bánat részünkről
Eladtak akkor a világ fekete piacán
Égi büntetés számunkra, vezeklés netán?

Méltányos elbírálást! – Ehhez nekünk is jogunk van
Helyrehozni e vétkes döntést, szépíteni úgy – ahogyan
Kötelessége a bíróknak, a bűnös cinkosoknak
Igazságot tenni végre minden magyarnak!

El kell törölni e történelmi mellékhelyiséget
A méltó élethez való jog minket is megillet
Tegyünk is érte, reméljünk egy jobb világba
A Trianont elfogadni nem lehet –„Nem, nem soha”!

Csíkszereda 2004 VI. 4