Lármafa, ez ősi, hatékony jelzésforma
Védte a székelységet már ősidők óta
Akárhányszor csak veszélyben volt
Minden atyánkfiának, az, riadót fújt
Égő, meggyújtott fák a hegyormokon
Üzent egyértelműen onnan a füstnyom
Végigfutott félóra alatt a székelységen
A távíró őse működött így vészjelzően
A füst milyenségéből tudni lehetett
Mi, mikor, honnan támad, s fenyeget
Láthatta bárki lent a völgyi falvakban
Ott, ahol csak székely lélek s élet van
Volt idő felkészülni így s védekezni
Előkészülve szervezetten hadba menni
Úgy várni a betolakodó ellenséget
Meglepetés ne érje a székely népet
Működött a rendszer évszázadokon át
Tisztelte s követte a székely a lármafát
Védte szülőföldjét s vele tulajdon életét
Megküzdött érte, valahányszor kérték
Pipáltak a hegyek, jelezve a ránk zúduló bajt
Adták a hírt, figyelmeztette a székely-magyart
Mentse, s óvja e képen szerény egyszerű létét
Vére s küzdelme által a saját s más honfitársét
Gyújtsunk lármafákat most is Székelyföldön
Minden településen s szívbe füstje ott legyen
Védjük a hazát, megmaradásunk s a szülőföldet
Ellenség vagyon elég kint és bent, mi erre késztet
Csíkszereda 2007. I. 18.