Nemkívánatos a téma sokaknak még ma is
Magyar honba s a környéken ugyanvalóst
Megítélése hivatalosan máig ellentmondásos
De Nürnbergben csak tanúként kapott meghívást
Szétzilált, vesztes országban ő rendet teremtett
Alkotmányos állapotot állított akkor vissza
Katonáival kormányzói hatalmat szerzett
De fejére koronát jogosnak nem tartotta
Fejlődött a csonka ország, összeszedte magát
A sors csapása segített újra megtalálnia
Próbálta orvosolni a trianoni nagy traumát
Újra büszke a nemzet s minden hazánkfia
Nemzeti nevelés, érdek, cél, önbecsülés
Visszacsatolt országrészek harc nélkül
Nem tudta elkerülni a háborút sajnos
De lelket, életet adott országának hitül
A vesztes az mindig már csak hibás
De emberi s katonai tartása attól méltó
Nem sikerült a végén a háborús kiugrás
Ezért minden utána már újra összeomló
De fönntartotta fejét azalatt a magyar
Ezt tagadni azért senkinek sem lehet
A balszerencse kísért s vége lett hamar
A sors utána is folyton csak büntet
Az ő katonája volt az ifjúlevente apám
Szolgálta ő még a csonka magyar hazát
Székelyföldön megmozdult az élet igazán
Az a rövid négy év itt hagyta a nyomát
Ebből táplálkozunk mi még székelyek ma is
Őrizgessük a kor emlékét, annak hagyományát
Erőt ad az, számunkra harcolni tovább, kivívni is
Erdély függetlenségét, Székelyföld autonómiáját
Csíkszereda 2007. II. 9.