Ziháló tüdővel, kábult fejjel,
Forró, verejtékes testtel ébredtem az éjjel.
Rémálom gyötört, azt hittem véget nem ér, De álmom lassan valóságnak látom én.
A népek óceánjában elsüllyedt
S nyoma sem maradt szeretett népemnek.
Lázálmomban üvöltő emberek,
S a népek vesztőhelyén hóhérkezek.
Mintha a kerékbetörés elevenedne meg,
Úgy törte Trianon szép hazám testét,
S a hóhér Sors munkájának nincs vége még, A tagok levágása csak jelezte kezdetét.
A hiányzó részek okozta kín sajnos enyészik, Most a csonka testre méri a csapást, Idegen vér, mint vírus elhatalmasodik, S a magyar itt már nem talál hazát.
Lázálmomban a csonka testet
Felnégyelték, s e gaz tettet
Ünnepelte a halotti toron,
Minden szomszéd, barát s rokon.
A négy egyenlő részen vígan osztozott,
Kiket dajka módjára keblén hordozott
E drága hon, s most holt tetemére hág,
Mint tette egykor osztrák, szerb, szlovák, román!
A világ térképéről törölve Magyarország, Helyén négy mini állam követeli jussát.
Középen terpeszkedik a kampós orrú csürhe, Pestet markából ki sosem engedte.
Keletet bitorolja a szapora nép,
Ki munkát nem, csak segélyt kér,
S ha valamely tettéért felelni kellene
Strasbourgig meg sem áll, rasszizmust emlegetve.
A déli megyéket örömmel foglalja,
Olcsó portékát kínáló ázsiai falka.
Kereskedés címén pár millió beszivárgott, Csendesen foglalva magának új hont.
S végül a nyugati országrész,
A leglidércesebb álom, igazi agyrém!
Afrikából felkapaszkodott makogók hada,
Szép hazánk lankáit ím elmarta.
E rab hazában hát nem maradt,
Istenemre kérdem, tettre kész magyar?!
Ha tovább tűr, s marad birka nép,
E szörnyű álom a valóság színpadára lép!
2009.04.10.