Könnyes dalaimat a szélbe írom,
Szent hazám javáért, ha kell,
Önnön kezemmel ásom meg sírom.
De dalaimra oly kevés szív felel!

Mivé vált, merre halad e nemzedék?
Népe sorsáért, szent honáért, hívó szóra
Keze ökölbe mért nem szorul a nemzetért?
Hazánkat tétlenséggel magunk juttatjuk pokolra!

Egy nemzet, ha már nem érdekli múltja,
S jelenéért tenni közömbös marad,
Szebb jövőjét mi végre várja?
Mély szakadék, ami felé halad!

Magyar nemzetem! Ó, te fiatal nemzedék!
Ismerd meg, légy büszke múltadra,
S éld, formáld a jelen ígéretét,
Hogy hazát hagyhass utódaidra!