Wass Albert emlékére

Ember jött le a Hegyről.
Bukó szél sodorta égígérő fák közül,
Kesernyés, boksaillattal telt levegőben,
Bogáncs és mácsonya között
Keresvén, az örökké nyíló virágot.
S talált, békétlenséget, panaszt,
Hontalanok szomorúságát.
Vad sziklák között
Csendes furulyaszó,
Szárnyával tájat simító madár,
Forráshoz inni járó Csodafiú-szarvas.
Kerekre koptatott kavicsú,
Magyarul muzsikáló patak,
Körtáncot járó lepkeraj.
Itthon vagy.
Hazaérkeztél.