Fecseg a felszín s hallgat a mély,
hallom, s üzenem neked jó barát.
A sötétboru föld még alél,
s bontogatják vad sínek garmadát.

A rakodópart alsó kövén,
szennypiramist rakott már a Duna.
Mit tehetnék, hát elnézem én,
a mélynek némát kell játszania.

Lefejezik a vonat füttyét.
Befele sír az elárvult gyerek.
A felszínnek írnak csak klisét,
a mély tapsol. Ennyi az üzenet.