Nem uraim, az nem úgy működik,
hogy tankönyvekből megtanulják mi
a bűn, mi a nyomor, mi a lelkiismeret,
nem,
azt apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre
génjeiben tapasztalja, átéli az ember,
míg bírja a szív,
aztán, mikor a gyomor kordulva kong,
mikor a lelkiismeret harangja siket,
a Nagytermészet segít:

Lerázza rongytetveit a föld!

Mert muszáj lesz megtanulni az évezredeknek,
hogy a léleknek háza a test
és a test halott, ha a lélek kisemmizett.

Apáról fiúra száll a bűn,
ott belül lapul, a lélektükrében,
megannyi koldus könnyében
mosdatott piszok, tizedíziglen
üvölt a testben.
Igen uraim, igen nagy mágia a tudás,
de népek hordozzák a tapasztalást,
s mint mikor „Isteni szél”,
kamikaze támad, magával sodor mindent:

Lerázza rongytetveit a föld!

Vigyázzatok hát, farizeusok,
papok, bankárok, politikusok,
a fájdalom akkor mutassa meg arcát,
mikor arra már nem számíttatok!

A föld forog.
A természet mosolyog.
Hol lesztek ti akkor,
mikor a lelkiismeret dalol,
mikor az összhang muzsikál,
hol lesztek ti már,
mikor az Istenben az ember haza talál!

2011. 02. 02.