Vitték a húst, a gabonát,
Libát, a nép vagyonát!
Gyárat, várat s replikáltak:
Holnaptól mienk a világ!

Voltak gazdák kikkel
Önként végzett a bú.
S csak családtagjaiknak
Tűnt úgy; mindez szomorú.

Sütött a pék, izzott a parázs,
– Álmainkban tisztítótűz volt –
Jövőt féltő; az apanázs,
Kit érdekelt a gond?

Ki vágta zsebre a hasznot?
S ki törli le verejtékemet?
A holnap hoz majd hasznot!
– mondták. -Az erő legyen veletek!

Turkáltunk levetett gönceik közt;
Mienk a könny és a veríték!
Meglépett a trükkös tollas, s jön
Dicsőség, s ezernyi szenvedés.

Tisztább a paraszt kérges talpa,
Mint cifra paloták torz tükre,
Az elit fényes, büszke arca
Hiába mosdik nap, mint nap benne.