Nincs szó rá, mi téged fejtene,
Századok tanították érteni nevedet,
Őseink kardként hordoztak tégedet,
S haltak meg ajkukon teveled.

Legnagyobb szerelme voltál őseinknek,
Ők hoztak el nékünk véreikkel.
Áldoztak érted ifjak és aggok,
Meghalni érted volt jutalom.

Megkopott a neved a mai világban,
Egy silány maradék porig gyalázza,
De akad mindig egy maroknyi magyar,
Kik felemelnek méltó trónodra.

Ifjú nemzedék vigyázz a hazára,
Hogy őseink vére rád ne hulljon,
Oltalmazd és jó hírrel övezd,
Add át becsülettel a következőknek.

Ostffyasszonyfa,1998. január 15.