Hol vagytok magyarok,
ősi népek sarja ?
Hazát adtam néktek
a zord Kárpátok alatt
virágzó mezőket tarka lepkés réttel,
folyót, forrást, őzet, kincset tömegével.
Hol vagytok magyarok,
büszke, harcos nemzet ?
Hét vezért is adtam vér szent szövetségben,
hogy erős legyél hitben, szeretetben.
Mutattam az utat a Kánaánba,
védtelek az úton, hogy megmaradhass.
Hol vagytok magyarok,
Szent Istvánnak népe ?
Koronát is adtam az ég felé kapocsnak,
hogy csüggedésben Istentől erőt kapj.
Elhagytad koronád, elveszett a hazád,
vedd fel a koronát, tán megmarad a hazád.
Hol vagytok magyarok,
kik testvért tagadtatok ?
Szégyenetekben hová is bújhattok ?
Elbújni nem lehet, s ki elől , egek Ura elől
nincs hová menekvés.
Szégyen tettetek lelketek égeti,
szörnyű bűn súlya térdre dönt bennetek.
Egyenes tartástok örökre megtörik,
s ezzel már élned, s halnod kell.
Hol vagytok magyarok ?
Boldog Asszony népe .
Elhagytad az Istent, gonosz szolgája lettél.
Pokol kapui vigyorogva nyílnak,
egy tűzre való nép gyalogol be rajta.
Tárt karokkal várnak földi gyilkosaid,
hogy büntessenek itt is gyáva mivoltodért.
Hol vagytok magyarok ,
mivé lett hazátok ?
Hatfejű sárkány már rég a gazdátok.
Ontja rátok bűzös leheletét, s ti alszotok,
semmit se láttok a pénz, a kapzsiság, az irigység
pokoli hatalma már körbezárt bennetek.
Elvette az eszed, a hited, a hazád, varangyként
élhetsz így talán tovább.
Hol vagytok magyarok,
nézzetek a múltba !
Minő dicső ősök alkottak sorfalat,
hogy te élvezd mindazt, amiért ők csak haltak,
de szabadok maradtak, s tartottak egy hazát
minden tűzviharban.
Hol vagytok magyarok,
gyáva lelkű szolgák ?
Elveszett hazátok, vissza nem kapjátok.
Bolyongtok a földön, ez a büntetéstek,
s alamizsnát kértek könyörögve térden.
Ez minden, mit érdemeltek.
Hol vagytok magyarok ?
Ébresztő magyarok !
Őseitek sírnak, sírjukban forognak,
mert elveszni hagyjátok gyönyörű hazátok.
Koldus botokat hányjátok halomba,
kétélű kardokat hitben kell edzeni,
hatfejű sárkánnyal kell megküzdeni.
VÉP, 2006. szeptember