(Ildikónak, házassági évfordulónkra)

Eltöltöttünk együtt harminchárom évet
pedig megpróbált és fölsebzett az élet
Védtük családunkat ezer gonddal szemben
s vittük keresztünket nagy-nagy szerelemben
Boldog hű pár vagyunk – noha semmink sincsen –
mert szívünkben fészkelt mindvégig az Isten
Rögös útjainkon Ő vezérelt minket
minden jót megadott nem kérhetünk többet
Magyarnak neveltük két derék fiunkat
valóra váltottuk sok csodás álmunkat

Ki tudja hány zord év állhat még előttünk
ne sírj hisz’ közösen akármit legyőzünk
Téged ölelgetve föllángol a lelkem
nincs nálad féltettebb evilági kincsem
Nem a vágy tartott meg hanem a szeretet
ámbár csókod íze méznél is édesebb
Mikor megsimogatsz bánatom is elszáll
enyém vagy s én tied gyönyörű virágszál
Megyek hozzád száz vad villámló viharban:
fénylő reménységem s oltalmam a bajban
Nyújtsd ide a kezed kapaszkodjunk össze
és maradjunk együtt immár mindörökre

(Szeged, 2010. május 3-án)