Kettétörted életemet
kiskoromtól gyűlöltelek
Megkínoztad a világot
megölted a szabadságot
eltiportad a hazánkat
az Istent is leigáztad

Patkányok ültek lábadnál
hiénák az asztalodnál
varjak voltak a fiaid
farkasok a barátaid
hóhér az édestestvéred
gyilkos tőr a feleséged
Korhadt odú az otthonod
börtönudvar az udvarod
könny és vér a fürdővized
tömegsír az öltözeted
bilincscsörgés a muzsikád
sikoly hörgés volt az imád
Ágyúcső a lábad kezed
tányérakna a két szemed
beleid bélsáros utak
vállaid leszakadt hidak
a bordáid éles kések
az ágyékod genny és méreg
Tüdődben kígyó sziszegett
atombomba volt a szíved
puskaropogás a hangod
karvaly a békegalambod

De most holt vagy de most véged
a hatalmad semmivé lett
Zsarnok voltál erőszakos
törvénytelen gyalázatos
Senki se tart többé veled
nem érdemelsz kíméletet
Nélküled az élet szebb lesz
már az ördögnek se kellesz

Hulla vagy rothadó halott
rút szörny ezerszer átkozott
Körötted gyűlölet-hegyek
férgek rágják szét testedet

Uralmad borzalmas tél volt
vessen ki a föld s az égbolt
Ne kerülj sohase fényre
tűnj el a fekete éjbe

(Szeged, 1989. október 23-án)